Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A bíró- és ügyvédképzés tekintettel az egyetemi oktatási rendszerre

51 karán szerzett tudori oklevél nemcsak tudományos minősítési fokozat, hanem annak államhivatali és más közszolgálatokat illetően képesítő ereje is van. Ennek alapulvételével a magyar tudományegyetem az oktatás és tanulás szabadságának az 1848:XIX. t.-c. 2. §-ában biztosított elve mellett egyszersmind az etekintetben megszabott élethivatások előkészítő iskolája és így annak tanulmányi és vizsgarendjében a tudósképzés, azaz a tudományos szellem és az önálló tudományos gondolkozás megalapítása mellett helyet kell foglalnia az állami és köztekintetekből megkövetelt annak a gyakorlati kiképzésnek és szakszerű előkészítésnek, amely lehetővé teszi, hogy az egyetemen szerzett tudás, mint ilyen, az állam gyakorlati feíadatainak megoldásánál azonnal hasznosítható és az államrendszerbe azonnal, minden zökkenés nélkül beilleszthető legyen. Igaz, hogy mindez a követelmény a jelenleg érvényben lévő szervezeti és tanulmányi szabályzatok mellett is az egyetemi polgárok bizonyos részénél megvalósul. A tanuló ifjúságnak — mondhatnám kisebb töredéke — nem esak ma, hanem a múltban is és mindig szorgalmasan eljár az elő adásokra, tanul, könyvtárt látogat és ezenkívül minden külföldi egyetemen elérhető tudáseredményt meghaladó módon teljesiti a kötelességét; kellő időben minden tárgykörből kollokvál, a vizsga és szigorlati rend szabályainak megtelel, sőt a szemináriumokban, pályamüvek Írásánál és egyéb irodalmi dolgozatainál tudományos szempontból is figyelemre méltó alapos tárgyismeretéről és a tudományos kutatás módszereinek alkalmazásában való megfelelő jártasságáról és a már fejlődésben lévő önálló tudományos gondolkodás megfelelő elsajátításáról is tanúskodik. Az egyetemi hallgatók másik része a vagyoni és családi helyzeténél fogva elsősorban az önfenntartásáról és esetleg keresetképtelen hozzátartozói létfenntartásáról köteles gondoskodni; magánoktatást vagy más magánfoglalkozást üz, amely elfoglaltsága mellett szellemi képességének megfelelően az egyetemszabta követelményeknek esak kivételesen kellően, rendszerint azonban csak töredékesen és késedelmesen felel meg. Az előadáslátogatási és kollokválási kötelességének teljesítését rendszerint mellőzi és ha a vizsga- és szigorlati rend-szabta feltételeknek alakilag meg is felel, az egész életén át alapos elméleti tudás hiányában rendszerint csak gépiesen működik, minthogy a tudományos kutatás, valamint az önálló tudományos gondolkozás tekintetében még az érzéket sem szerzi meg. Az egyetemi polgárok többi része — sok esetben épp a vagyonos osztály ivadékai — a távollévők, a vigadozók és a társadalmi hangos szóvivők osztályát alkotja. A tanulmányi szabályzatoknak ők is inkább csak alakilag felelnek meg, vizsgálataik, szigorlataik sikerét egyedül esak a felületes és könnyed tudomáhyismeretet szolgáltató kompendiumok, valamint a vizsgálati feleletekre előkészítő tanfolyamok és az a rendszer biztosítja, amely a cenzori kötelesség* lelkiismeretes gyakorlásának részint a tanárokban, részint a helyzetekben fekvő okoknál fogva tényleges akadályai. Ebből a szempontból az egyetemi oktatás reformjának kiinduló pontja annak megakadályozása, hogy az egyetemi tanszabadság visszaélések alapjául szolgálhasson és az egyetemi képesítés senkit illetően se legyen fiktív képesítés. Ez alkalommal nem terjeszkedem ki a tanításban rejlő kötelességteljesítés személyi és tárgyi akadályaira, valamint az erre vonatkozó megfelelő intézményes biztosítékok reformkérdéseinek vizsgálatára, az egyetemi tanulási kötelességet illetően azonban szükségesnek találnám nemcsak a kényszervizsga és kényszer4*