Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A bíró- és ügyvédképzés tekintettel az egyetemi oktatási rendszerre

MAGYAR JOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, I., Naphegy-utca 21. Telefonszám: J. 390—83. Egyes szám ára a melléklapokkal 2.40 P. 6 szám ára az első félévre 12.— P. 2. szám. Budapest, 1929 február hó. X. évfolyam. A biró- és ügyvédképzés tekintettel az egyetemi oktatási rendszerre. Irta: Dr. Szeutirniay Ödön, in. kir. curiai biró, egyetemi magántanár. A tudománynak, mint egységnek, gondolata — az újkori szellemi fejlődést tekintve — valójában véve a Kant Imánuel után fejlődött filozófiai gondolkodás terméke. Az egyetemes organizmus eszméje hatja át a gondolkozást; magában véve az egységen kivül nem létezik semmi és ha mégis, az egységen kivül látni vélünk valamit, ez csak az egyesnek az egésztől való önkényes elválasztása utján lehetséges. Valamennyi ismeret tehát a tudományos életben szerves egységet alkot, amelynek minden egyes kis része az egésznek organizmusát kell, hogy visszatükröztesse. Ebből folyóan annak, aki egy bizonyos szaktudomány müvelésére vállalkozik, ismernie kell azt a helyet, amelyet ez az egészben betölt és azt a sajátos szellemet és módot, amellyel ez az egészbe beilleszkedik. Ezt az ismeretet nyújtja az összes tudományágat illetően a filozófia. Ezt a szerepet tölti be a jogtudomány, amely nem az egyes tudománytipusok fölött élő puszta absztrakt elgondolás, hanem, mint a tudományágak és a tudománycsoportok reális szükséglete áll előttünk. Felemeli az élet jelenségek vizsgálatát azokba a magas régiókba, ahol a filozófia egyetemes szempontjainak látkörében a lét és érték kérdéseit szemléli. Mint minden tudomány, ugy a jogtudomány sem más, mint rendszeres tudás. Az ismereteket tartalmazza az ok és okozat rendjében, azaz a jelenségek klauzális összefüggésében, avagy azokat a célok világába vezeti, ahol az eszközök és célok összefüggése sok esetben az okozati kapcsolataiktól különbözik. Ennélfogva kell, hogy a jogtudomány maga körébe vonja nemcsak az indukciót, amelynek logikai körében a tudományos megfigyelés és feltevés, valamint ezek nagyobb terjedelmű csoportosításánál a teória és a mesterséges megfigyelés válfaja, a kisérlet, jelenik meg, mint az indukció szintetikus lépése, hanem maga körébe vonja az egyetemes tételekből kiinduló dedukciót is, valamint a filozófiai és jogi tudományoknak legfőbb módszerét, a redukciót, amelynek igazsághoz vezető utja egy, az autotézis. A jogtudomány átfogó organizmusi léte a tudományok birodalma megigéző változatosságának tárgyuk és logikai szerkezetük szerint való szerves egybefoglalását jelenti, mert a filozófiai tudományokon kivül legközelebbi tudományág, a jog4