Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Az államok közötti utódlás elmélete. Irta: Dr. Szászy István. Budapest Grill. 1928.

K) mány értelmében az állam területi épségét minden többi állam kötelestiszteletben tartani, ezért a másik területének egy részét csak cesszió utján szerezheti meg. Más a helyzet a megszűnt állam területének bekebelezése s még inkább uj államalakulás esetén: ez is sérti ugyan a megszűnt, illetőleg megcsonkított állam területi integritását, de mivel egy nemzetközi jogilag nem minősitett tényleges aktus mozzanatát képezi, nemzetközi jogi szempontból sem jogosnak sem jogtalannak nem minősíthető. Szerző helyesen fejti ki, hogy mig az előbbi esetben nemzetközi szerződés képezi az államok közötti utódlás jogalapját, addig a második esetben az utódlás a birtokbavétel tényéhez fűződik (118—120. 1.); de félreértésre ad okot azzal, hogy a nemzetközi jogi hatáskör átszállását általában jogellenesnek mondja akkor, mikor az a területvesztő állam hozzájárulása nélkül, a birtokbavétel tényleges állapotához kapcsolódik. Egy már megalakult és nemzetközi jogi alanyisággal rendelkező állam részéről a másik területének elvétele feltétlenül nemzetközi jogi deliktum, melynek jogtalanságát csak az érdekelt állam cessziója szüntetheti meg, de uj államalakulás esetén a területváltozás egyszerű velejárója az államalakulásnak, mely nemzetközi jogi szempontból a tényleges cselekmény Szászy által is szépen kifejezett fogalma alá esik s mely mint ilyen, nemzetközijogilag sem jogosnak, sem jogtalannak nem minősithető. Az az álláspont, melyet szerző Guggenheimtől vesz át, hogy a területbekebelezés önmagában jogtalan cselekménye jogszerű állapottá lesz, ha a Nemzetek Szövetségének az egyezségokmány által biztositott intervenciója elmarad (120. l.J, semmiképen sem helyes. Az intervenció elmaradása teheti politikailag befejezetté a területváltozást, de annak jogszerűségét vagy jogszerűtlenségét egyáltalában nem érinti. Igen érdekesek azok a fejtegetések, melyek a világháborút követő uj államalakulások kérdéseire, főleg a minket legközelebbről érintő Csehszlovákiára és a Szerb-Horvát-Szlovén királyság alakulására vonatkoznak. Szerző ez utóbbit illetőleg Zolger és Kaufmann nézetével lényegileg megegyezően azon az állásponton van, hogy az SHS. állam nem azonos a régi Szerbiával, hanem nemzetközi jogi szempontból is uj állam. Horvátszlavonország, az osztrák császárságtól elszakított szlovén és dalmát területek, valamint Bosznia-Hercegovina nem közvetlenül kerültek szerb impérium alá, hanem előbb provizórikus államokká alakultak át s mint ilyenek olvadtak össze a szerb és montenegrói királyságokkal az uj SHS. állammá. Ezt az álláspontot nem tudjuk magunkévá tenni. A provizórikus állam fogalma nagyon alkalmas lehet bizonyos autonóm politikai törekvések alátámasztására, sőt egyes területek bekebelezésének politikai indokolására is, de mint nemzetközi jogi fogalom nem használható. A nemzetközi jog alanya csak végleg megalakult állam lehet, egyesülés viszont csak végleg megalakult államok között lehetséges, mert az egyesülés az érdekelt államok részéről nemzetközi jogi akaratnyilvánítást tételez fel, lévén az egyesülés lényege éppen az, hogy az állam saját akaratával olvad egy másik állammá össze. Horvát-Szlavonország semmi esetre sem nyilváníthatott az egyesülésre irányuló jogérvényes akaratot, mert ilyen akaratnyilvánításra sem a zágrábi nemzeti tanács, sem a zágrábi tartómánygyülés nem volt jogosult. Még kevésbbé nyilváníthatott a horvátszlovén-dalmát-bosnyák terület lakossága, mert annak, mint ilyennek, egységes akaratkifejezésre hivatott szervezete sem volt. Horvát-Szlavonország éppen ugy, mint a Szent Korona minden területének minden egyéb pontja, kikényszeritett cesszió folytán került idegen impérium alá s elcsatolása a többi területek elcsatolásával azonos jogi természetű. Az államok közötti utódlás lényegét helyesen állapítja meg szerző abban, hogy az nem az államhatalomban, illetőleg az állami felségjogokban való utódlást jelent (100—108. 1.), hanem az államhatalom gyakorlására irányuló nemzetközi jogi hatáskör átszállása. E hatáskörhöz kap