Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Az államok közötti utódlás elmélete. Irta: Dr. Szászy István. Budapest Grill. 1928.

csolódva szállnak át az elődállam bizonyos nemzetközi és magánjogi jogai és kötelességei. A különös részben először az államadósság s az államvagyon, tehát a magánjogi alanyi jogok és kötelességek, azután a nemzetközi alanyi jogok és kötelességek átszállásának kérdésével foglalkozik. Legkimeritőbben — közel 170 oldalon — (Különös rész, I. fejezet) az államadósságok átszállásai tárgyalja. Azon az állásponton van, hogy az utódállamok a XIX. század folyamán kialakult szokásjogi tétel értelmében az elődállam adósságának megfelelő részét kötelesek átvállalni, az átcsatolt terület érdekében felvett úgynevezett helyi adósságok azonban a maguk egészében az utódállamot terhelik, hasonlóképen azok a külön biztosított adósságok is, melyeknek biztosítására szolgáló zálogtárgyak az ő szuverénitása alá kerültek s végül azok a magánjogi és közigazgatási adósságok, melyek az általa megszerzett területre vonatkoznak. Az utódállam nem köteles átvenni az elődállam hadi adósságait, hasonlóképen nem köteles átvenni az elődállam tisztviselőit sem, de ha nem veszi át őket, köteles nekik eddigi szolgálatuknak megfelelő nyugdijat fizetni. Szerző részletesen ismerteti és bírálja az államadósságok átszállására vonatkozó elméleteket s arra az eredményre jut, hogy az átszállás jogalapjának kérdését egyik elmélet sem tudja kielégítően megoldani. Ő éppen ezért nem általános jogi elvek alapján keresi a kötelező jogszabályt, hanem a tényleg követett gyakorlatból igyekszik megállapítani, hogy mi a hatályban levő szokásjog. Nagy részletességgel és alapossággal ismerteti az idevonatkozó nemzetközi egyezményeket és egyéb jogforrásokat. E jogforrások azonban — nézetünk szerint — nem bizonyítják azt, hogy az államadósság megfelelő hányadának átvételére az utódállamot nemzetközi szokás jogi szabály kötelezi; legfeljebb azt bizonyítják, hogy az utódállamok rendesen átveszik az államadósságok egy részét, de ezt a konkrét esetre vonatkozó kifejezett akaratkijelentéssel teszik. Olyan szokásjogi szabályt, mely őket akaratuktól függetlenül kötelezné az átvételre, nem lehet kimutatni. így mégis csak a jognak a civilizált népek által elismert általános elvei veendők e kénlés megoldásánál alapul. A megoldást — nézetünk szerint — a szerzett jogok védelmének általánosan elismert princípiuma nyújtja. E princípiumokból kiindulva viszont részben a szerzőétől eltérő eredményre jutunk, mert ez nem involválja az államadósság egy részének kötelező átvételét minden esetben, így különösen a cesszió legfontosabb esetében, midőn az állam területének csak egy részét cedálja. Itt az adósállam fennmarad s a hitelezők jogai vele szemben továbbra is érvényesíthetők. Más a helyzet az adósállam megszűnése, tehát a bekebelezés, egyesülés és szétesés alkalmával, midőn a hitelező a maga követelését az utódállammal szemben nem érvényesíthetné. Ugyancsak a szerzett jog védelméből folyik azoknak a biztosított adósságoknak átszállása is, melyeknél a biztosítékul szolgáló zálogtárgy az átcsatolt területen van, nemkülönben azon egyének nyugdijának átvétele, kik az átcsatolás következtében az utódállam polgárai lettek, tekintettel arra, hogy minden állam csak saját polgáraival szemben van nyugdíj fizetésére kötelezve s így ezek az egyének igényeiket az elődállammal szemben nem érvényesíthetnék. Ott azonban, hol ez a szerzett jogok sérelmével nem jár, az elődállam adósságai, ellenkező megállapodás hiányában, a maguk egészében továbbra is az elődállamot terhelik. Szerző szépen fejti ki, hogy az államadósság megfelelő hányadának kiszámítására a gyakorlatban igen különböző álláspontok érvényesülnek (2011 és következő lapok) s e ponton ő sem szokásjogi szabályról, hanem „a nézete szerint legmegfelelőbb legigazságosabb felosztási kulcsról" beszél. Vájjon nem mutat-e ez is amellett, hogy az államadósság megfelelő hányadának átvétele csak egy, a méltányosság által diktált, tényleges gyakorlat, s nem szokásjogi szabály. Az az álláspont, hogy az államadósság átszállásának az elődállam hitelezőjével szemben csak attól az idő-