Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Magyar kereskedelmi jog

42 teni, ha széles körökben ismertekké válnak. S az egyik fő érdeme a műnek, hogy nemcsak a tanuló ifjúság, hanem a gyakorlati jogászok és a jogban laikus kereskedők is egyaránt hasznosan forgathatják lapjait. Sikerülten illeszti be szerző a birói gyakorlatot művébe, ami pl. a részvényesek megtámadási és ellenőrzési jogáról szóló XXII. fejezetet a gyakorlati jogszolgáltatás terén is nagyértékü szakmunkává teszi; ebben a fejezetben szinte élve pereg le előttünk a bírósági gyakorlat fejlődése és legújabb kialakulása. Ezen fejezet elolvasása után lehetetlen nem arra az eredményre jutnunk, hogy a részvényjog modern reformjára égető szükség van, mert a konzervatív erkölcsű emberek számára készült és sok más vonatkozásában is elavult K. T.-nek különösen a részvényjogra vonatkozó fejezetei a végletekig kiélesedett mai gazdasági harc rafünált fegyvereivel szemben teljesen és tökéletesen csődött mondottak. Gyakorlati célokat szolgál és szervesen beilleszkedik gazdasági életünkbe a XXVIII. fejezet, mely az O. K. H., I. 0. K. Sz. és a P. K. intézményeit ismerteti, amelyek a kereskedelmi forgalomban ma már nemcsak praedomináló, de szinte nélkülözhetetlen szerepet játszanak; végül hozzájárul a mű teljességéhez a korlátolt felelősségű társaság tana, mely lassankint nálunk is kezd gyökeret verni és a megalkotandó uj K. T.-ben bizonyára már el fogja foglalni azt az előkelő helyet, amelyet a nyugati államokban már évtizedek óta joggal betölt. Megemlítendő érdeme a műnek az is, hogy bár — csekély kivétellel — mindenütt tartózkodik a száraz, teoretikus fejtegetésektől, mégis megtalálja a módját annak, hogy ugy a bel-, mint a külföldi szakirodalmat a szükséges mértékben ismertesse s ezen a téren bő és alapos olvasottságról tesz tanúságot. Az a jogászne,mzedék, mely ebből a tankönyvből fogja megismerni a kereskedelmi jogot, gazdag tudományos képzettségre is fog szert tenni. Ami a részleteket illeti, azok gondos előkészületre vallanak és megfelelnek ugy a tudományos elmélet, mint a judicatura mai állásának, figyelembe véve a külföldi jogfejlődést is. Hogy itt-ott nem mindenben értek egyet a szerzővel, az a mű értékét nem kisebbíti. így pl. nem osztom szerző azon aggályát, melyet a kereskedelmi és iparkamarákkal szemben táplál, feltételezve ezekről azt, hogy a gazdaságilag erősebb fél által befolyásolhatók. (39. old. 2. jz.) Ezzel szemben inkább megadnám a peres félnek azt a jogot, hogy a kamarai véleménynyel szemben is ellenbizonyítást ajánljon fel. Nem osztom szerző ama nézetét sem, hogy a kereskedelmi jogszokás akkor" is érvényesül, ha a felek nem akarják (48. old. 2. bek.), miután a feleknek kétségtelen joguk, hogy a szokástól eltérőleg szerződjenek. Egyébként e helyütt bizonyos ellenmondás forog fenn a 47. old. 2. bek.-vel szemben. Általában a jogszokás és a tényleges szokás distinctiója nem elég szemléltető módon van keresztülvive, bár elismerem, hogy az egész distinctió nem bir különös gyakorlati fontossággal. A K. T.-nek a kötbérre vonatkozó §-a nem „tiszta magánjogi rendelkezés", sőt ellenkezőleg: több lényeges tekintetben élesen különbözik a magánjogi kötbértől. (50. old. 3. pont 1. bek.) A gépkocsival való árufuvarozást több törvényhatóság területére a kereskedelmi miniszter adja meg. (89. old. 13. jz.) Az államvasút nem szállítmányozási, hanem fuvarozási vállalat. (93. old. c) pont.) Az üzlethelyiség bérleti joga nem alkatrésze az „üzlet" fogalmának, mert személyhez van kötve (nem ugy, mint pl. Franciaországban); szintúgy a kitüntetések, kiállítási diplomák és érmek sem. (98. old. 3. bek.) Az üzlet fogalma alá nézetem szerint csak az vonható, ami a tulajdonos személyétől függetlenül vagyoni értéket reprezentál és harmadik személy engedélye nélkül korlátlanul átruházható. Érthetetlen a 103. old. b) pont 3. mondat. „Tárgyi cég (pl. élővirág kereskedés)" a törvény által meg nem engedett. (114. old. 2. bek., 2. pont.) A bejegyzett cégnek feltétlen védelemben kell részesülnie minden azonos nevü, bár nem azonos üzlet-