Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Magyar kereskedelmi jog

IRODALOM. / Magyar kereskedelmi jog. Irta: Dr. Bozóky Géza. I. kötet: Kereskedők és kereskedelmi társaságok. (Budapest, 1928. Grill.) A sok, jobbnál-jobb kereskedelem-jogi kézikönyv között is kimagasló helyet foglal el szerző műve, mely egy vaskos köteten 1—741 old.) át tárgyalja a Ker. Törv. első részét s az ezzel kapcsolatos egyéb törvényeket és kormányrendeleteket. A mű öt részre oszlik: I. rész a kereskedelmi jog általános tanát, a II. rész a kereskedő személyi jogviszonyait, a kereskedelmi üzletet és a cégjogot, a III. rész a védjegyjogot, a tisztességtelen versenyt és a kereskedelmi könyveket, a IV. rész a kereskedelmi meghatalmazottakat, képviselőket és segédeket, végül az V. rész a kereskedelmi társaságokat érintő jogszabályokat tárgyalja. Maga a mű beosztása megfelel az általánosan szokásos rendszernek, de azon belül felöleli a rokonvonatkozásu távolabbi jogvidékeket is, bár némi következetlenséget látok abban, hogy a III. részben „Védőjegyjog és tisztességtelen üzleti verseny" cim alatt tárgyalja a kereskedelmi könyveket és iratokat is. Bőségesen kiterjeszkedik a kereskedősegédek szociális jogviszonyaira is és ismerteti az alkalmazottak védelmét célzó jóléti rendelkezéseken kivül a munkaügyi biráskodás szabályait is. Érdekes ujitása szerzőnek, hogy a bizományos, az alkusz és a szállitmányozóról szóló joganyagot az általános részbe helyezi át és „A kereskedő önálló képviselői" alcim alatt a kereskedő képviselőiről és segédeiről szóló IV. részben tárgyalja, közvetlenül a kereskedelmi ügynökök után és azokkal egy közös fejezetben. A kereskedelmi jog klasszikus rendszerének ez a megbolygatása nem látszik egészen megnyugtatónak; van bizonyos elméleti megokoltsága, már amennyiben a most felsorolt kategóriáknak az a közös negativ jellemvonása van, hogy többé-kevésbbé mindegyikből hiányzik a kereskedői önállóság és függetlenség attribútuma, de ezen tul azután semmi sem köti össze őket. Nézetem szerint ez az egyetlen és nem nagyon jelentékeny kapocs túlságosan gyenge ahhoz, hogy kiszakitsuk őket a kereskedelmi ügyletek köréből és az általános részben közös kategóriát alkossunk belőlük. Nézetem szerint sokkal több kritérium választja szét őket. mint amennyi összekapcsolja. Szerző ebben a kérdésben abba a hibába esik, hogy túlságosan kidomborit és előtérbe helyez egy olyan tulajdonságot, amely pedig másodrangú jelentőséggel bir, nevezetesen a képviseleti elemet. Holott az egészen háttérbe szorul pL a szállitmányozónál, akivel szemben pl. az ügynök vagy az alkusz sokkal távolabb eső kereskedelmi forma, mint pl. a fuvarozó. Az ügynöknél még erősen érvényesül a képviseleti elem, az alkusznál már gyengébben, a bizományosnál és a szállítmányozónál pedig már teljesen elhomályosul és háttérbe szorul. A kereskedelmi forgalomban az utóbbi kettővel üzletet kötő személyek sokszor nem is birnak és nem is bírhatnak tudomással a képviseleti viszonyról, amelynek kifelé semmi megnyilvánulása nincs, befelé pedig néha egészen elmosódik, mint pl. a szállítmányozónál, aki a megbízást átalányösszegben vállalja, sőt teljesen meg is szűnik, mint pl. a bizományosnál, ha önszerződő félként lép fel. Mindezekért helyesebbnek kell tartanom az eddig bevált és a K. T. által is elfogadott rendszert, mely szerint a most tárgyalt kereskedelmi formák a különös részbe, az ügyletek tanába tartoznak. Eendkivül értékes és határozott nyeresége a szakirodalomnak a mű XII. fejezete, mely többek között a consortiummal, syndicatussal, kartellekkel, concernnel, trusttel, ringgel stb. foglalkozik; szerző ebben a fejezetben nemcsak jogászi, hanem gazdasági felkészültségről is kiváló mértékben tesz tanúságot. Ezek a modern kereskedelmi formák a külföldön már évtizedek óta felszívódtak a gazdasági életbe, mig nálunk csak ujabban kezdenek kibontakozni, amit szerző mélyenjáró és a kérdést min den oldalról megvilágító fejtegetései minden bizonnyal elő fognak segi-