Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A közbenszóló ítélet elleni külön perújítás kérdése

35 törvényszerkesztő maga megmondja itt, hogy mit tekint végitéletneK, mikor igy szói: „A jogerős vegitclet, ideértve a részitéletet is, perujitási keresettel megtámadható." Ha figyelembe vesszük, hogy a végitéletet a Pp. 387., a részitéleteket a Pp. 388., 389. és 390. §-ai, mig a közbenszóló Ítéletet a 391. §. határozza meg és a törvényszerkesztő csak a 387—390. §-belieket emliti meg az 563. §. 1. bekezdésében, noha szinte lehetetlen, hogy ugyanakkor nem lett volna tudata körében a 391. §-beli közbenszóló itélet is, nyilvánvaló, hogy a 391. §-beli közbenszóló Ítéletet is belefoglalta volna az „ideértve a részitéletet is" magyarázó közbeszurásba, ha azt is ide érteni kívánta volna. Az, hogy ezt ebből kihagyta, következik, hogy a közbenszóló Ítéletet itt szándékosan kizárta, megfelelően a PTR. és SET. uralmi idejében, mintegy félévszázadon át dívott magyar felfogásnak. Ezt a következtetést támogatja az a körülmény is, hogy a Pp. 387. §-a I. bekezdése értelmében végitélet a per érdemét végleg eldöntő itélet. Ám a 388. §-ban szintén egy követelésre nézve a per érdemét végleg, a 389. §-ban az ellenkövetelésnek további tárgyalás sorára való fenntartásával a teljes kereseti követelés érdemét végleg, a 390. §-ban a kereseti követelés felőli vitát érdemben és végleg elismerés vagy lemondás alapján eldöntő, tehát kétségtelenül a korlátozott körben éppen ugy, mint a 387. §-ban a per érdemét végleg eldöntő Ítéletekről van szó. Tehát ezeket kétségtelenül bele kellene érteni a Pp. 563. §-ába, ha a törvényszerkesztő nem is utalt volna magyarázatként ezekre. Ha tehát ezekre mégis utalt, a közbenszóló Ítéletekre pedig nem utalt, noha ezekre sokkal inkább indokolt lett volna a kétség eloszlató felemlités (mert ezek nem, a per érdemét véglegesen eldöntő Ítéletek): nyilvánvaló, hogy ez utóbbi közbenszóló Ítéleteket itt nem is kívánta a törvényszerkesztő érteni. Abból, hogy valamely itélet ellen a rendes fellebbviteli jogorvoslatnak helye van, nem következik, hoery a rendkívüli jogorvoslatokra (perújításra) is képesek. Példa erre a pergátló körülmények tárgyában hozott Ítéletek, amelyek ellen — a törvényes kivételeket nem tekintve, — a rendes jogorvoslatoknak helye van, de perújítással meg nem támadhatók. — A jelen esetben is közönbös tehát, hogy a közbenszóló ítéletek ellen a rendes jogorvoslatok megengedettek. A francia és olasz jogtól eltérően az sem lényeges, hogy a közbeszóló döntés végleges jellegü-e, mert a magyar Pp. rendszerében a perújítás megengedhetősége nem ilyen kritériumhoz igazodik. De a közbenszóló döntés is csak az illető perre nézve irányadó véglegesség jellegével birhat csupán, a per háziszükségletét elégíti ki; más perre nem praejudicium. Ha pl. a per szünetelés folytán, vagy más okból megszűnik, a közbenszóló itélet szintén hatályát vesztené és utóbb más perben erre, mint itélt dologra, hivatkozni nem lehetne. A kir. Kúria gyakorlata is a közbenszóló itélet elleni külön perújítás kizárt volta mellett foglalt á Pp. uralmi ideje alatt is állást, kimondván, hogy a közbenszóló itélet ellen létező perujitó ok alapján intézett perújítás határidejét is a végitélet jogerőre emelkedése napjától kell számítani. (Lásd K., P. VI. 5147/1925., P. V. 6406/1926. sz., a jelen tár VII. kötet 108.1., 96. sz. és VIII. kötet 40. 1., 49 sz. a.) Csak legújabban helyezkedett ellenkező álláspontra a Magvar Jogi Szemle Polgári Törvénykezési Jog Tárában az 1928. évi 105. lapon, 161. esetszám alatt közölt P. I. 9279/1926. 13. sz. ítéletében. De az előadottakra tekintettel, ezt még alig vehetjük véglegesnek. Ebben a döntés csupán azzal van megokolva. 8*