Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A közbenszóló ítélet elleni külön perújítás kérdése

36 hogy a közbenszóló itélet (Pp. 391. §.) a kereset jogalapjának a kérdését vég-legesen dönti el s ez ellen külön fellebbviteli .jogorvoslatnak van Jielye; a közbenszóló itélet tehát a perujitás szempontjából egy tekintet alá esik a végitélettel és részitélettel és nem esik a Pp. 565. §-a hatálya alá és a perujitó kereset beadásának a. határidejét is a közbenszóló itélet jogerőre emelkedésétől kell számitani. A gyakorlati jogéletet tekintve is a mi viszonyainknak a külön perujitás kizárása jobban megfelel. Ugyanis a perujitás határideje nálunk hosszabb, mint az emiitett külföldi kódexben, 6 hónap. Továbbá az olasz és francia perjog csak egyfokú fellebbviteli ismer. A kétfoku fellebbvitel folytán általában évek telnek el, mire a közbenszóló itélet jogerő's létet nyer. A felperes végre ahhoz a lehetőséghez jutott, hogy követelése végleges megítélés tárgya lehet. Ámde egy közbejövő perujitás ismét messze vethetné a cél megvalósulásától. Sőt több perujitás lehetősége sincs kizárva. Lehetséges az is, hogy több közbenszóló itélet is van. Az u. n. törvényen kivüli közbenszóló Ítéletek. így lehetséges lenne perujitás a kereshetőségi jogot megállapitó, elévülést s hasonló egyéb praejudiciáhs akadályok nem létezését, a jogalapot megállapitó közbenszóló Ítéletek ellen. Az elsőbiróság a mennyiség kérdésében nem tudná jogerős itélet alapján sem folytatni az eljárást, mert az iratokra a perújításnál van szükség. Szinte beláthatatlan, hogy néha milyen perjogi bonyodalmakat is szülhetne az ilyen külön perujitás megengedése. A kétfokos bíráskodási rendszerben és rövid perujitási határidőkkel biró perrendszerekben ezek a nehézségek sokkal kevésbbé aggasztók. Magyary Géza álláspontja is az, hogy közbenszóló itélet ellen önmagában véve nincs perujitás. (Magyar Polgári Perjog, 11. kiadás, 601. lap, I. bekezdés.) Kovács Marcell álláspontja nem egységes. Ugyanis azt tanítja, hogy a közbenszóló itélet ellen helye van perujitsának: de amennyiben a bíróság a közbenszóló itélet után a mennyiség kérdésében végitéletet hozott, vagy egyességgel fejezte be a pert, ezt (a végitéletet) kell a közbenszóló Ítélettel szemben fennforgó perujitási ok alapján megtámadni; ha pedig végitélet nem hozatott, mert pl. a per a közbenszóló itélet után beállott három évi szünetelés folytán megszűnt, akkor a perujitás egyenesen a közbenszóló itélet ellen irányul. (A Pp. magyarázata, 1912, II. kötet, 731. lap^ 563. §. I. jegyzet.) Ám nézetünk szerint az utóbbi esetben, ha t. i. a per megszűnik, a per végcélját szolgáló korábbi határozatok, köztük a közbenszóló itélet hatálya is megszűnik. Tehát ilyen esetben nincs szükség perújításra. Különben is az elvi megoldásnak egységesnek kell lenni. Dr. Böhm József a Jogtudományi Közlöny 1928 szeptember 15-iki 18. számában különösen a gyakorlatban felmerülhető viszszásságok kidomboritásával figyelemre méltó okfejtéssel száll sikra a külön perujitás megengedett voltán levő álláspont ellen. Az alulírott ezúttal is vallott álláspontja a külön perujitás megengedése tekintetében kezdettől fogva nemleges volt. (Pp. 1915. II. kötet, 933. lap, 563. §. 1. jegyzet.) Önként értődik, hogy a Pp. 565. §-a alapján a végitélet a közbenszóló itélet ellen fennforgó perujitó ok alapján legalább is kétségtelenül megtámadható.