Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A közbenszóló ítélet elleni külön perújítás kérdése

34 hetőségj jog hiánya, elévülés, lemondás s hasonlók) nem létezéséi állapítják meg a jogalap megítélése és megállapitás;i nélkül. A felsőbíróságok gyakorlatában fordul elő ez, amikor olyan értelmű ítéleteket hoznak, hogy az alsóbiróság ítéletét megváltoztatják és kimondják, hogy a kereset az alsóbiróság által felhozott okokból (kereshetőségi jog, elévülés, lemondás, keresetváltoztatás stb. hasonlók okából) el nem utasítható s az első•biróságot a további törvényszerű eljárásra utasítják. Az ilyen ítéletek beleütköznek általában a Pp. 391. §-ába. Azonfelül ha fellebbezés bírósága ilél igy, Ítélete beleütközik a Pp. 506. §. II. bekezdésébe, mert ez alapon csak a mennyiség kérdésben való határozat végett van az elsőbirósághoz visszautasít ásnak helye es ha az ügy még ennyire nem fejlett ki, legalább a jogalap fennállását meg kell állapítania a fellebbezés bíróságának és csak azután lehet visszautasításnak helye. Ha pedig felülvizsgálati bíróság hoz ilyen ítéletet, akkor a Pp. 391. és a Pp. 547. §-a alapján ott is kötelező 506. $-án fölül még az 543. §-át is figyelmen kívül hagyja. Ugyanis az 543. §. szerint: 1. a felülvizsgálati bíróság ha eldöntésre alkalmas tényállás van, magában az ügy érdemében ítél, esetleg a követelés jogalapját megállapítja (547. és 506. §-ok), 2. a fellebbezési bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és 3. feloldóan határoz. Az 1. lehetőség alá nem tartozik az olyan döntés, hogy kimondja, hogy pl. a kereset kereshetőségi jog hiánya ok«Ml el nem utasítható, mert nem ítélet magában az ügy érdemében és az ilyen ítélet nem is közbenszóló ítélet a törvény (391. §.) értelmében. Ilyen esetben, amennyiben a tényállás a jogalap megítéléséhez szükséges módon még nincs megállapítva és igy a felülvizsgálati bíróság a jogalap megállapításáig el nem mehet, vagy nem is a 391. §. alá eső igény a per tárgya, annak az indokban való megállapításával, hogy az alsóbiróság által elutasítás okául vett előkerdésbeli akadály nem áll fenn, feloldóan kell, hogy határozzon. Nincs is kellő indok ítélet hozatalára, mert a fellebbezési bíróság köteles a felülvizsgálati bíróságnak feloldó végzésbeli álláspontjához is alkalmazkodni. És nem is logikus megváltoztatni azt az érdemet elutasító ítéletet, mely még helyesnek bizonyulhat utóbb érdemben akkor is, ha nem is áll meg az elutasítás első oka. A fellebbezési, illetve felülvizsgálati bíróság ekkor még nincs abban a helyzetben, hop-v az érdemet elutasító ítéletnek érdemi helyessége fölött dönthessen. Ámde tény, hogy ilyen törvényen kívüli állapotú ítéletek is hozatnak. És igy ezekkel számolnunk kell és mint az illető per céljára szolgáló, anyagi jogerőre is képes, tényleg létező közbenszóló ítéleteket kell kezelni. A Pp. 391. §-ához tartozó miniszteri megokolás szerint: „A javaslat 391. §-a megegyezik az 1893:XVIII. t.-c. (SET.) 105. §-ával;az utóbbinak az a kitétele, hogy a közbenszóló ítélet a fellebbvitel szempontjából végitéletnek tekintendő, kihagyatott, mert a javaslat az Ítéletek közt arra tekintettel, hogy azok végitéletek, részitéletek vagy közbenszóló ítéletek, a fellebbvitel szempontjából nem állit fel különbséget." Tehát csakis a fellebbvitel, nem egyben a perújítás szempontjából is nem kívánt különbséget felállítani. Ez indokolásból látszik az is, hogy itt a törvény szerkesztője már nem közvetlenül a német, illetve osztrák jogból, hanem a már megvolt magyar jogból (SET.) merített. Miért is itt már nem amazok, illetve nem azoknak a judikaturája és irodalma, hanem a SET. 105. §-a körül kialakult, fentebb ismertett, magyar értelmezés jöhet csupán figyelembe. De a Pp. 563. §. első bekezdésének az anyajogoktól eltérő fogalmazása is nyomatékos súllyal nyomul előtérbe. Ugyanis a