Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Magyarország Magánjogi Törvénykönyve javaslatának törvényes kötelmei

5. A gazdagodó a jog-alap nélkül szerzett előnyt tartozik visszaadni. Es pedig- mindenekelőtt természetben. Ahol az előny valamely jogosultság megszerzésében állt, ezt a jogot mint jogelőd tartozik a szegényedőre, mint jogutódra átruházni, vagy visszaátruházni (1758. §.). Telekkönyvi jogoknál tehát telekkönyvi szolgáltatás, nem pedig eredeti érvénytelenség cimén törlés, fog helyet. Ha az előny természetben ki nem adható, a gazdagodó — annak értékét (tartozik) megtériteni. (U. ott 2. b). A gazdagodási kötelem keletkezésének idejét és mérvét a rosszhiszemű és annak tekintendő kötelemnél a gazdagodás beálltának, egyes esetekben a visszatérités iránti kereset kézbesítésének időpontja adja meg. (Arg. 1758. §. 3. bek.) Amennyiben tehát a jövőben — quod deus avertat — átértékelési és hasonló kérdések merülnének fel, ezek mértékadó időpontja a jóhiszemű gazdagodásnál az 1758. utolsó bekezdésének ama szabálya szerint, amely a gazdagodási kötelem megszűnésére is a visszatérités iránti kereset kézbesítésének időpontját veszi irányadónak, a kereset kézbesitese lesz. Még pedig ugy tartom, az 1928 :XII. t.-c. 2. ellenkező szabálya dacára is. Eddig az időpontig is felel a gazdagodó az időközi haszonért, úgyszintén azért, mint a jogalap nélkül szerzett jogosultság, vagy a visszatérítendő tárgyért, annak megsemmisítése, megrongálása, elvonása cimén kártérítésül kapott. Mindezekért azonban csupán akkor, ha őket a kereset kézbesítéséig el nem vesztette. Vájjon a gazdagodót a hasznok és kamatok elvesztése körül szintén csupán a jogalap hiányáról való pozitív tudomás, avagy az arról való súlyos gondatlanságból való nem tudomás is rosszhiszeművé teszi-e? Lege non distinguente e tekintetben is az 1759. és 1760. teljes összhangjából kell kiindulnunk. A rosszhiszemű gazdagodó — felel az elvesztett gazdagodásért is. A rosszhiszeműség a jogalap hiányáról való tudomás szerzésének időpontjával veszi kezdetét. A rosszhiszemű gazdagodó a tőkén és a szedetteken felül felel a hasznokért is, amelyeket szedhetett volna. Pénz után pedig mindig kamatot köteles fizetni (1759. §.). MMT 1759. §-a szerint a törvény tilalma, a közrend és a jóerkölcs ellen vétő szolgáltatást elfogadó mindenképpen rosszhiszemű gazdagodó (1759. §.) és mint ilyen felel. Amennyiben a felek a teljesített szolgáltatás jogalapjának megszűnésével számoltak, vagy azzal számolniok kellett, vagy ha a kivánt eredményt már eleve is bizonytalannak tartották, a gazdagodó a jogalap hiányáról való tudomása előtt is feltételnül felel a gazdagodási tőkéért (1760. §.). A jogalap megszűnéséről vagy az eredmény meghiúsulásáról való értesülésétől kezdve pedig, amelyet a T. szövegezéséből következtetve, a szegényedőnek kell bizonyitania, felel a hasznokért is (1760. §.). 6. Nem szól a törvény a gazdagodással összefüggő kár és elmaradt haszon egybevetéséről, computatio lucri et damni, továbbá arról, vájjon mely kiadások, költségek és beruházások csökkentik a gazdagodó gazdagodásának mértékét1? Minthogy azonban a gazdagodás terjedelme szempontjából megkülönbözteti a jóhiszemű és a rosszhiszemű gazdagodót, a jóés a rosszhiszemű birtokost illető szabályainak analóg kiterjesztése ott is önként kinálkozik, ahol a törvény külön részletes szabályokat nem tartalmaz is.