Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Magyarország Magánjogi Törvénykönyve javaslatának törvényes kötelmei

21 annak tulajdoni birtokosa felél (iÍ38. §..). A T. az építmény fenntartására vagy a veszély elhárítására irányuló szerződést parancsoló szabállyal a károsult unnt harmadik személy javára is szóló szerződésnek nyilvánítja, amelynek alapján a szerződéses adós a tulajdonossal egyetemleg felei. A szerződéses adós csak akkor szabadul, ha bizonyítja, hogy kellő gondosságot fejtett ki a veszély elhárítására. Ugyanez áll arra. aki az építmény fenntartására törvénynél fogva köteles. Nem szól MMT arról, vájjon a tulajdonos stb. helyett csakis a sajátjaként birtokló felel-e abban az esetben, ha birtoklása nem jogviszonyon, de jogellenességen sarkall.' Erőszakos foglalás stb. esetéhen a tulajdonos teljes mentessége a harmadik károsulttal szemben mécsem mutatkozik indokoltnak. Legfeljebb az, hogy a károsult az erőszakos foglalót a tulajdonossal egyetemleg vonhassa kártérítési felelősségre. Az építmény fenntartására, vagy a veszély elhárítására köztapasztalat szerint szükséges összes intézkedések megtételének bizonyulta után a károsult még mindig igényelhet kártérítést. De csak a jogellenes, de vétlen károkozás szabályai szerint (1738 §.). 3. Az állattartó tárgyi alapon felel azért a kárért, amelyet az állat okozott (1739. §. erre részint kifejezetten, részint tartalmilag utal is. De alkalmazandó azért is, mert a vétlen jogellenes érdek). Kártérítési alap: az állat kártokozó ténye és az állat tartása, vagyis annak szándékos és tudatos tenyésztése. Az utóbbit az is bizonyítja, hogy MMT az állattartó hivatásának vagy háztartásának céljaira szolgáló állat által okozott kár esetében enyhébb szabályt lát indokoltnak. Nevezetesen azt, hogy csupán a vétlen kár által okozottra szállítja le az állattartó felelősségét akkor, ha ez minden intézkedést megtett, amely köztapasztalat szerint az ily állat tartásával járó veszély elhárítása szükséges. Nem világos MMT-ből, vájjon miként viszonylik az állattartó felelősségéhez a fővadat (szarvast, dámvadat) tenyésztő birtokosé, vagy haszonbérlőé? Vagyis az, vájjon az MMT 1739. §-a az 1883:XX. t.-c. 7—9. §§-ait tárgytalanná teszi-e, avagy pedig azokhoz csupán mint lex postérior generális ujabbi jogszabályt füz-e? Helyesebbnek az utóbbi látszik. Az életbeléptető törvénynek ezt tisztáznia kell. Az állat őrzésének elvállalása iránti szerződést MMT itt szintén a károsult mint harmadik személy javára kötöttnek is tekinti. E szerződés alapján az őrző az állattartóval egyetemleg, mindaddig felel, mig he nem bizonyítja, hogy veszély elhárítására szükséges gondosságot kifejtette (1739 .§.). Az állattartó meghatározásánál a hirtokképviselet és a birtoksegédlet szabályai nagyjából a tiltott cselekmény elvei szerint lesznek alkalmazandók. A kártokozó tényért való felelősség tekintetében viszont kétségtelenül az állat uszításáról a jogos védelemnél és a végveszélynél (1711., 1712. §§.) előadott szabályok állanak majd, bár a törvény ezeket ehelyütt kifejezetten ki sem emeli is. 4. Gyúlékony és veszélyes anyag készletben tartása az ez által okozott kár megtérítésére kötelez. A kötelezeti a kár elhárítására szükséges minden óvóintézkedés megtételének bizonyításával a feltétlen kártérítési kötelem alól szabadul. Exculpálásával azonban — ugy tetszik — bár a törvény ezt ki sem mondja, még sem mentesül még az 1737. §-ában szabályozott méltányossági kár megtérítése alól is. Robbanó anyagunk jogos érdek vagy jogos indok nélkül való készletbentartása az okozott kár megtérítésére feltétlenül kötelez.