Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7. szám - A betudások kérdése és magánjogi törvénykönyv javaslata. (Mtj.)

267 fenforog — pl. a bérbeadó, aki a bérlőt a bérmegfizetése iránt a fent id. 1502. § alapján perli, megállapítja, hogy a lakást másnak adta bérbe — vájjon a bíróság nem tartozik-e hivatalból a betudást figyelembe venni. Ugy gondolom, hogy a bírónak erre figyelemmel kell lennie. Bizonyos ex officio féle eljárás különösen ott látszik helyénvalónak, ahol — mint a fent id. szolgálati viszonynál — a jogszabályok kogens természetűek, annál is inkább, mivel a betudás szabályai a betudásra jogosítottnak védelmét célozzák, aki — ha a betudás elmarad — legfennebb condiktio utján szerezhet magának korlátolt elégtételt. Ezzel összefüggő kérdés továbbá az, vájjon a betudás ipso jure beáll-e, vagy csak ope exceptionis? Ez a kérdés a mai napig sincs tisztázva. A tömérdek nagy német irodalomban a nézetek még ma is nagyon ellentétesek (Decker: „Verteilsanrechnung ' igennel válaszol, Örtmann a „Recht der Schuldverháltnisse" cmunkájában nemmel felel). A Mtj. sem ott, ahol a betudásról rendelkezik, sem másutt e tekintetben rendelkezéseket nem tartalmaz. Vájjon a Mtj. indokolása ad-e felvilágosítást, azt majd csak ennek az indokolásnak megjelenése után fogjuk tudni. A magam részéről azt hiszem, hogy a betudás rendesen nem áll be ipso jure, legalább a mai jognak alapján ez az álláspont nehezen volna megindokolható. Lehet, hogy ha ezzel az uj problémával behatóbban foglalkozunk, megfelelő eredményre jutunk. Ide tartoznék annak fejtegetése is, vájjon mikép alakul a helyzet akkor, ha a teljesítést (tehát pl. a munkabért) követelő fél csődbe kerül? Azt hiszem ugyan, hogy ez a fent ismertetett betudásra vonatkozó jogszabályok alkalmazásán nem igen változtatna, de ennek részletes kifejtése túlmesszire vezetne. Ha —- már mint látjuk — ez a bizonyos szerződésekből folyó betudás egy egészen különleges jogi fogalom, hátra van még annak a kérdésnek vizsgálása, vájjon mi már a jogalapja ennek a betudásnak? Abból kell kiindulni, hogy a fent említett szerződések esetén az egyik fél megtartja a szerződési szolgáltatás iránti követelését. Ez a szolgáltatás a szerződés létrejöttekor mind a két fél által ugy volt kontemplálva, hogy az gazdasági ellenértéke legyen a kapandó ellenszolgáltatásnak. Ezt az ellenszolgáltatást már most nem kapja meg. Ily jogállás mellett pedig méltánytalan lenne, ha a szolgáltatást követelő fél többet kapna, mint a mit kapna akkor, ha a szerződés a maga módja-rendje szerint mindakét fél részéről teljesedésbe ment volna; betudás nélkül pedig nyilván többet kapna. Ezt a méltánytalanságot elenyésztetni vagy enyhíteni — célja, oka és jogalapja a betudási intézménynek, hogy ez állal az u. n. „státikája az értékeknek" lehetőleg fentartható legyen. (1. Decker id. m.) Mindenesetre igen örvendetes, hogy a Mtj. azt az intézményt felvette és lényegileg helyesen szabályozza, de érdemes és szükséges is, hogy ezzel a problémával továbbra is behatóan foglalkozzunk és ennek megoldását elméletileg és gyakorlatilag helyes irányba tereljük.