Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7. szám - A betudások kérdése és magánjogi törvénykönyv javaslata. (Mtj.)

266 szerez vagy nehézség nélkül szerezhet. Ezen a helyen a javasl. már nem „költség" megtakarításról, hanem „kivárások" megtérítéséről szól, itt tehát megegyezik a B. G. B. 649. §-ával. Ebben a kérdésben kívánatos lenne, ha a javasl. egységet teremtene. Annak betudása, amit egyébként szerez, teljesen megegyezik azzal, amire fent az általános szabály t. i. az 1146. §. megbeszélésénél rámutattam, mely okból az ott kiemeltek itt is állanak. Ezek azok az esetek, melyeknél a Mtj. a betudást kétoldalú szerződéseknél ismeri. Ezeknek egy közös jellemvonásuk van, t. i. hogy egyik sem kártérítés folytáni betudás, hanem mindegyiknél szerződésen alapuló, teljesítésre irányuló követelés az, amelybe helye van a betudásnak. Ez a tana a betudásnak nálunk — tudtom szerint — irodalmunkban tárgyalva eddig még egyáltalában nincs és ezért a betudás fogalma sincs nálunk tisztázva. Ezt a betudást nálunk összetévesztik a beszámítással •— amint ezt a fent közölt kúriai Ítéletnél is láttuk — már pedig a kettő nem azonos. A beszámítás ugyanis mindig feltételez két önálló, egymástól független követelést. A betudásnál azonban fennáll ugyan szintén egy követelés, t. i. a szerzőldés teljesítése iránti követelés, a másik félnek azonban nincs önálló követelési joga az iránt, hogy ellenfele adja ki neki a lucrumot. Ez a nagy különbség a kettő közt gyakorlatilag abban nyilvánul, hogy ha a beszámításra jogosított fél azt nem érvényesíti, ennek következménye az,, hogy a közvetítést meg kell ugyan fizetnie teljesen, mintha beszámításra alkalmas ellenkövetelése nem is lenne, de külön perben, külön keresettel ellenkövetelését mint önálló követelést érvényesítheti. Ha ellenben a betudást igénylő fél ezt nem igényli, akkor a betudás ellenértékét utólag legfennebb az alaptalan gazdagodás erejéig érvényesítheti. Nem lehet a betudás iránti jogot azonosítani a visszatartási joggal sem (Mtj.1132. §-a), mert az utóbbi csak azt eredményezi, hogy az elmarasztalás „Zug um Zug" lesz, amíg a betudásnak kötelmet megszüntető hatása van. De nem forog fenn az u. n. datio in solutum sem, mert ehez a hitelező hozzájárulása szükséges, amíg a betudásnál ez nemcsak nem előfeltétel, hanem ez még a hitelező akarata ellenére is végbe megy. Mindezekből látható, hogy a kétoldalú szerződésnél előforduló betudás nem vezethető vissza az anyagi jogok valamely más fogalmára, hanem az önálló jogi fogalom, amely a jogrendszerben, a kötelmi jogban helyezendő el, mint a kötelmet egészben vagy részben megszüntető jogot, amely a szerződések teljesítésének surrogátuma. Ami a betudás kérdését perjogi szempontból illeti, az kétségtelen, hogy a teljesítésre irányuló kereset jogalapjához nem tartozik az az állítás, hogy betudandó követelés nem létezik; ez utóbbinak felhozása mindenesetre az alp. feladata lesz. Ez a kérdés azonban ahoz a kényes kérdéshez vezet, vájjon akkor, ha már magából a keresetből kitűnik, hogy ily betudandó előny tényleg