Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7. szám - A betudások kérdése és magánjogi törvénykönyv javaslata. (Mtj.)

265 alá lesz veendő, mert e §. utolsó mondata alig alkalmas a felmerülhető aggályok eloszlatására. Ennél az 15(50. §-ban foglalt esetnél mutatkozik az egyes jogok közt a legnagyobb eltérés. A Mtj.-unk szerint ugyanis — a mint láttuk — mindent be kell tudni, amit „máshonnan" kárpótlásul kapott. Az osztr. id. törv. 8. §. 7. bekezd, értelmében nem tudható he az, amit a munkás kötelező munkásbiztosításból kap, (egyéb szerzés betudandó) és végül a ném. jog szerint csakis az tudandó be, amit az osztr. jog kizár. A schweizi jog (335. §.) a betudásról ebben az esetben hallga 1. Igazán jó lenne ezt a fontos kérdést ujabbi megfotolás tárgyává tenni, a kérdést a külföldi joggal egyezően szabályozni és a bir. gyakorlatot is revisio alá venni. A Mtj. 1568. §-a az 1559. és 1560. §-okban foglalt rendelkezéseket lex cogens erejével ruházza fel. Megemlítést érdemel, hogy az első T. (1(507. §.) a szolgálatszerződésnél még egy harmadik esetét is említette a betudásnak — megegyezően a ném. B. G. B. 617. §-ával — t. i. akkor, ha a hosszabb időre házhoz felfogadott munkás megbetegedett és a munkaadó gyógyításáról és ápolásáról gondoskodott, az ezzel felmerült költségek a munkabérbe betudhatok; ezt a rendelkezést az első T. a méltányossággal indokolta volt. A Mtj. 1561. §-a, amely erről az esetről szól, semmiféle tudomást még nem is említ. Ennél a rendelkezésnél helyesebbnek tartom a ném. B. G. B. 617. §-át, vagy az osztr. ptk. 1156/a §-át. A kétoldalú szerződések teljesítése körül végül a vállalkozási szerződés köréből a Mtj. 1600. §-a tárgyalja ugyancsak egy betudás esetét. Ennek a szakasznak első bekezd, igy szól: „Amig a mű el nem készült, a megrendelő felmondhatja a szerződést, a díjat azonban ennek ellenére megfizetni köteles annak betudásával, amit a vállalkozó a mű félbenmaradása következtében kiadásban megtakarít és amit felszabadult munkaerejének és tőkéjének értékesítésével egyébként szerez, vagy nehézség nélkül szerezhetne." (Hasonló rendelkezés a betudásra van az 1592. §-ban, midőn ugyanis a mű előállítása oly véletlen folytán válik lehetetlenné, amely a megrendelő személyében vagy érdekkörében áll elő. Ez az eset különben a már feni tárgyalt 1146. g. alapján is megoldható, ujat nem tartalmaz.) Az 1600. §. azonban több irányban érdekes. Feltűnő lehet ugyanis az, hogy a megrendelő a mü elkészültéig a szerződést bármikor felmondhatja minden ok nélkül. Ez magyarázatát abban találja, hogy az megfelelő általában a hitelező jogi állásának, amely szerint a hitelező jogáról bármikor lemondhat, (1. örtmann id. h.) természetesen azonban érintetlen hagyása mellei! azon kötelezettségnek, amely őt kétoldalú szerződésnél fogva terheli; a vállalkozónak kötelezettsége a művet elkészíteni, de nem joga. A helyes felfogás értelmében ily felmondás a vállalkozási szerződést nem szünteti meg teljesen, hanem csak részben, mert a díj iránti követelése a vállalkozónak fennmarad. Ez az igénye szerződésből folyó igény, ez fontos. Ez a § továbbá világosan elrendeli, hogy a munkadíjba be kell tudni — mint láttuk — azt, amit a vállalkozó megtakarít és a mit egyébként