Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7. szám - A betudások kérdése és magánjogi törvénykönyv javaslata. (Mtj.)

264 vábbi esete a betudásnak, amelyet a Mtj. fent már említett 1560. §-a tartalmaz. Ez a §. így szól: „A munkavállaló nem veszti el jogát a munkabérre azzal, ha saját személyében beálló okból, de hibáján kívül, aránylag rövid időn át a szolgálat teljesítésében akadályozva van. Ily esetben munkabérébe be kell tudni azt, amit a szolgálatot akadályozó körülmény következtében kárpótlásul máshonnan kap; magánintézettől viszlerhes szerződés alapján kapott kárpótlást azonban csak abban az arányban, amelyben a munkaadó az intézetnek fizetett ellenértékhez a sajájából hozzájárult." Hasonló de nem mindenben azonos rendelkezést tartalmaz a ném. B. G. B. 616. §. és a Sehweizer Obiig. Recht 335. §-a. Erre az 1560. §-ra szükség van azért, mivel különben a munkás a bérre való jogát az általános magánjogi szab. szerint elvesztette volna, úgy hogy teljes szociális és humánus motívumokra való tekintettel a §-t fel kellett venni, amely akkordszerződés esetén is áll. E § alkalmazhalásának előfeltételt' az, hogy a munkavállalót saját személyében rejlő ok — de hibáján kívül — akadályozta légyen a szolgálat teljesítésében. Ide lehet sorolni a betegséget, hadi fogságot, katonai szolgálatot, esküdtként] működést, elutazást közeli hozzátartozójának temetésére stb. Igen kérdéses lehel az. vájjon ily alkalmazási nyer-e akkor, ha a szolgálat teljesítéséi akadályozó körülmény objektív természetű, p!. közlekedési akadály stb.? Azt hiszem, hogy ily esetben is megmarad a bérre való jog, habár nem a munkaválalló személyében rejlő ok forog fenn. Igen nehéz a helyes értelmezése annak a kifejezésnek, „aránylag rövid időn át". Ezt azonban máskép alig lehet megfelelően kifejezni és mindenkor az illető egyes esetnél fennforgó konkrét körülmények lesznek figyelembe veendők. Abban a kérdésben, vájjon mely összegek azok, a melyek a munkabérbe (ez a § is tehát következetesen a bir. gyakorlattól eltérően, de nézetem szerint helyesen, a munkabérbe való betudásról szól) beludandók, az az 1560. § másod, bekezd, azt mondja, hogy azt a mit a szolgálatot akadályozó körülmény következtében kárpótlásul máshonnan kap. Itt lényeges eltérés állapítható meg a ném. B. G. B. 616." §-átóI, amely utóbbi értelmében csak az tudandó be, amit törvényen alapuló kötelezettség alapján fennálló betegség — vagy balesetbiztosításnál fogva kap. Ebből kétségtelenül látható, hogy nálunk sokkal szélesebb körű a betudás, mint a német törvény alapján. Ennél fogva a Mtj. alapján pl. betudandó az, amit a szolgálatban akadályozott munkás szerez, pl. a katonai zsold, vagy szakértői díj stb., de be kell tudni azt is, amit harmadik által okozott kártérítés folytán kárpótlásul kapott, valamint az öregségi és rokkantsági járadékot stb. Vájjon helyes-e a betudandó összegeket oly tág körben megállapítani, és ez által a munkavállaló helyzetét — a javaslat egyéb sociálpolitikai szempontokkal ellentétben — megnehezíteni, azt ezúttal eldönteni nem merem, de úgy gondolom, hogy a Mtj. 1560 §.-a ebből a szempontból revízió