Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7. szám - A betudások kérdése és magánjogi törvénykönyv javaslata. (Mtj.)

262 irányul akkor, ha a jelzett okból nem teljesített szolgálatot nem lehet eléggé hangsúlyozni. A hitelezői késedelem a jelen esetben is beáll, úgy mint más esetekben, t. i. mihelyt a munkaadó a felajánlott szolgálatot nem fogadja el, kivéve ha nyilvánvaló, hogy a felajánló teljesíteni nem képes. Ügy mint általában, úgy jelen esetben is áll az, hogy az elfogadási késedelem beáll a munkaadónak minden vétkessége nélkül is. Ez a §. egyaránt alkalmazást nyer úgy a szolgálat tartama alatt (tehát a jogtalan elbocsátás esetén is), amire nézve a német kommentárok egyet értenek. (Ürtmann, Recht d. Schuldverháltnisse a 615. §-nál). .Elfogadandó továbbra az is, hogy a munkabér, amelyre való igényét — amint láttuk — a munkavállaló a munkaadó elfogadási késedelme esetén is megtartja, lehet nem csak pénz, hanem természetbeni szolgáltatás is. Ez a §. azt a további fontos rendelkezést is tartalmazza, hogy a munkavállaló a munkabér iránti igényét nem csak a munkavállaló elfogadási késedelme esetén, hanem akkor is megtartja, ha a szolgálat teljesítése oly vétkes eset következtében válik lehetetlenné, amely a munkaadó személyében vagy érdekkörében áll elő. Ez is mindenesetre a munkavállaló érdekében tett rendelkezés, amely elv ellen kifogás ugyan nem tehető, azonban e rendelkezésnek ide való helyezése már több, mint szépséghiba. Nem lehet ugyanis, ha helyes jogi konstrukcióra törekszünk, ugyanazt a jogi következtetést két egymással ellentétben álló jogalapra alapítani. A munkaadó elfogadási késedelme esetén ugyanis a Mtj. a munkabéri szerződést továbbra is fennállónak tekinti és ezért adja meg a munkavállalónak a bér iránti jogát; már most nem lehet ugyanannak ugyanazt a jogot ugyanazzal szemben megadni a teljesítés lehetetlenné válása esetén; mert lehetetlenséget teljesíteni nem lehet, így szerződés tehát, amelyet lehetetlenülés folytán nem lehet teljesíteni, fenn nem áll többé, ergo annak alapján nem is lehet szerződési munkabért követelni. Ez a rendelkezés olyan, amelyet az utólagos lehetetlenülés szabályozásánál külön kell ugyan felemlíteni, de ide ez a rendelkezés nem való. Ezekből az okokból nem vették'fel ezt az esetet sem a ném. B. G. B. 615. §-a sem a Schweizi Obligát. Recht. 332. §-a, ezek — nagyon helyesen — megelégszenek az elfogadási késedelemmel. A munkavállalónak bér iránti követelését a munkaadó teljesíteni tartozik, mert hisz ő az, aki elfogadási késedelemben van, vagyis tehát a tényleg nem teljesített szolgálatök után is bért fizetni tartozik. Ez a lényege e §-nak, ami különben mondhatni minden más jogban is elfogadott tétel,, valamint azonban az is, hogy a munkabérbe be kell tudni azt, amit a munkavállaló a szolgálat nem teljesítése folytán megtakarít és munkaerejének egyébkénti értékesítésével szerez, vagy nehézség nélkül szerezhet. Itt is szerepel a javaslat szövegében a „költség" szó, ami nyugodtan eliminálható, mert a megtakarítás nem csak költségből áll. Ez a §. különben igen helyes rendelkezést tartalmaz, amellyel azonban a mai birói gyakorlat ellenkezik, amely a bérbe semmiféle betudást nem enged meg, hanem csak.