Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7. szám - A betudások kérdése és magánjogi törvénykönyv javaslata. (Mtj.)

260 van szó. Ez a lehetetlenülés lehet fizikai, jogi vagy a nálunk már ismeretes u. n. gazdasági lehetetlenülés, sőt ide számítanám a subjektiv lehetetlenülést is Lényeges e §. helyes alkalmazása szempontjából továbbá az, hogy a szolgáltatás a másik fél hibájából vált légyen lehetetlenné. Ha már most ezek szerint a jogi helyzet az, hogy az egyik fél felszabadul a szolgáltatás alól és mégis követelheti a szerződés szerinti szolgáltatást, ez az elv könnyen méltánytalanságra és oda vezethetne, hogy a viszontszolgáltatást követelő fél a másik fél kárára jogalap nélkül gazdagodnék. Ezért rendeli e javaslat, hogy ebbe a követelésbe bizonyos betudást tűrni tartozik. Még pedig be kell tudni azt, amit költségben az által megtakarít, hogy a teljesítés alól felszabadul; pl. állat eladásánál — mely állat szállítása a másik fél hibájából lehetetlenné vált — meg lesznek takarítva az itatással és tartással járó kiadások stb., vagy pl. a teljesítés helyére való utazás költségei stb. A ném. B. G. B. megfelelő 324. §-ában a „költség" szó nem fordul elő, azt hiszem a mi 1146. §-unkból is kihagyandó lenne; zavarólag hat ez a kifejezés és a Mtj. más helyen, amire alább még rá fogok mutatni, mellőzi is. Betudandó továbbá az is, amit munkaerejével egyébként szerez vagy nehézség nélkül szerezhetne, mely utóbbi esetben nem kell arra gondolni, hogy minden áron arra kellene törekednie, hogy a munkaerejét értékesítse, hanem csak arra, hogy a maga részéről a dolgok rendes természete szerint minden kínálkozó alkalmat fel kell használnia, hogy a másik fél helyzetén úgy mint azt ,,Treu und Glauben" szerint helyes, könnyítsen. Felmerülhet az a kérdés, vájjon e §. rendelkezései lex cogens-e vagy sem? A majdnem szószerint azonos német B. G. B. 324. §-ára vonatkozólag a nézetek eltérők. A magam részéről nem igen látnék okot fennforogni arra, hogy a szerződési szabadság korlátozásával itt lex cogenst fennforogni lássunk. A most megbeszélt 1146. §-ban foglalt igen érdekes rendelkezések általános természetűek, mert általában kétoldalú szerződésről szálának. A Mtj. azonban igen helyesen mégis szükségesnek tartotta — a német B. G. B. mintájára — a vagyoni előny betudását egyes kétoldalú szerződéseknél még külön szabályozni. így a bérleti szerződésre nézve azl502. §. így rendelkezik: „A bérlőt, nem mentesíti a bérfizetés kötelezettségétől az, hogy személyében rejlő okból a bérelt dolgot nem használhatja; a bérbe azonban be kell tudni azt, amit a bérbeadó a nemhasználás következtében költségben megtakarít. A bérbeadó az időre, amely alatt a bérlő által nem használt dolgot maga használja vagy másnak engedi át használatra, a bérlőtől bért nem követelhet." Ezzel lényegben egyező a német B. G. B. 552. §-a és a Sehweizer Obligát. Becht 257. §-a. E szerint tehát a bérlő által fizetendő bérösszeg kevesbedik a betudás folytán annyival, amennyit a bérbeadó költségben megtakarít (pl. vízdíj,, gáz stb., ha ezek a bérleti összegben bennfoglaltatnak stb.).