Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 7. szám - A betudások kérdése és magánjogi törvénykönyv javaslata. (Mtj.)

259 ^fcból beállott lehetetlenülés folytán, nem tud szállítani, de azért a tárgyért, amely szállítandó volt, kárpótlást kapott vagy követelhet (pl. biztosít díjat, a hitelező követelheti a kárpótlást, illetve a követelés átengedését; de ha a hitelező kártérítést követel, abba be kell tudni a kárpótlás vagy az iránti követelés értékét. (Ez a §. elfogadta az u. n. surrogatios elvet.) A kártérítéssel kapcsolatos esetét a betudásnak említi Staub a fedezeti vételről (II. kötet Exkurs zu §. 374 <3). Ha ugyanis a vevő a késedelmes eladó rovására foganatosított fedezeti vételnél nyereséget ért el, az eladó szerződésszegése folytán azonban egyébiránt kárt szenvedett, a compensatio lucri cum damno-nak helye van. Ez — nézetem szerint — helyes. Stinzing szerint itt nincs lucrum és nincs helye semmiféle betudásnak, de hozzáteszi, hogy a Reichsgericht Staubbal egyező felfogást vall. Érdekes az osztr. ptk.-nek a társaságokra vonatkozó 1191. §-a; e szerint ugyanis minden tag köteles a társaság érdekét elősegíteni; ha azonban a tag a tagsági jogon, illetve kötelezettségen túl önhatalmúlag a társaság részére ügyletet köt és az által ennek kárt okoz, tartozik ugyan kártérítéssel, ha azonban eljárása másfelől hasznot is hozott, „aránylagos Jciegyenlítésnek" („verheltnissmássige Ausbildung") van helye. Ez érdekes azért, mivel az o.-ptk. alapfelfogásától eltérőn, itt kivételesen az u. n. comp. lucri c. damnonak helyt ad, amelyet Schey (21. kiad. 652. old.) egyenesen ennek is nevez. Habár nálunk sem törvény, sem a Mtj. erről külön nem rendelkezik, ez a szabály nálunk is aggály nélkül alkalmazható lesz. Az eddig felsorolt eseteken kívül, amelyekben a kártérítéssel kapcsolatosan a vagyoni előny betudásának helye van, lehetnek természetesen még más esetek is, mert hisz a kártérítési esetek nagyon különbözők; ezeket mind felsorolni felesleges és csak az hangsúlyozandó, hogy valamennyinek közös jellemvonásuk van, t. i. az, hogy a lucrum és a damnumnak közös okon kell alapulnia és causalitásnak fenn kell forognia. II. Ezután áttérek a vagyoni előny betudásának másik csoportjára, t. i. a bizonyos jogügyletek teljesítésénél alkalmazandó betudásra. Ezek az esetek, amelyek már jogalapjuknál fogva teljesen eltérők az első csoport jogalapjától, a Mtj. nyomán a következők: Az Ílí6.§. így szól: „Ha az a szolgáltatás, amelyre az egyik fél kétoldalú szerződésnél fogva kötelezve van, a másik fél hibájából válik lehetetlenné, az előbbi megtartja a viszontszolgáltatáshoz való jogát, de követelésébe be kell tudni, amit az által, hogy a teljesítés kötelezettsége alól felszabadul, költségben megtakarít és amil munkaerejének értékesítésével egyébként szerez, vagy nehézség nélkül szerezhetne. Ugyanez áll, ha az egyik fél részéről kötelezett szolgáltatás hibáján kívül oly időben válik lehetetlenné, amikor a másik fél arra nézve elfogadási késedelemben van." A vétlen fél szabadul tehát a szolgáltatás alól, de megtartja a viszontszolgáltatás iránti követelését; a szerződési viszony tehát fennmarad — ezen van a hangsúly — még pedig mint egyoldalú szerződési követelés. E §. rendelkezéseinek helyes megértése végett megemlítendő, hogy •csak utólag, azaz a szerződés megkötése után beállott lehetetlenségről 18*