Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat

253 biztos iránymutatója. Örvendetes eredménnyel jár ennek a megállapításnak szeretve ápolt magyar kulturális életünkre alkalmazása. Vidéki egyetemeink és főiskoláink a tudománynak és a művelődésnek kultuszát nem kizárólag elmélyített pedagógiai munkával szolgálják, hanem tudományos alkotások sorozatával, a tudomány iránt tanúsított érdeklődés felkeltésével és élénk tudományos tevékenységre serkentéssel. A szegedi és pécsi tudományegyetemek talajából sarjadzott tudományos társaságok messze földön ismert munkássága csak a megemlékezés alakjában illik ezeknek a soroknak a keretébe, amelyek egyképen büszke örömmel mutatnak rá a debreceni Tisza István Tudományos Társaság nagyvonalú munkásságára, a miskolci jogakadémia égisze alatt keletkezett Miskolci Jogászélet immár közel félszázas számban kiadott tudományos dolgozataira. Ezek a jelenségek a nagy magyar szomorúságban reménytkeltő, biztató fényjelek! Az utóbb emiitett két tudományos intézmény előkelő köntösében jelent meg a kiváló gyakorlati büntető jogásznak, Perjessy Mihálynak előttem fekvő könyve. Nem tudnám osztani azok nézetét, akiknek kivételes időkben keletkezett gyakorlati alkotások irányában felkelt érdeklődése eltompul az időszerűség látszólagos elmúlásával. Épen ezért őszinte örömmel üdvözlöm Perjessy Mihály munkáját és elismerésre méltónak tartom azt, hogy sokirányú, elmélyedő tanulmányozás tárgyává tette az 1921:111. törvénycikk joganyagát olyan időben, amikor e törvény gyakorlati alkalmazása nem volt már igazságszolgáltatásunk mindennapi problémája. Különös értékűnek tartom ezt a tanulmányozást és annak eredményét főként azért is, mert szorosan ezzel az anyaggal átfogó egységben szerző műve előtt csupán Heller Eriknek „Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény ismertetése" cimü munkája foglalkozott s Angyal Pál büntetőjogi kézikönyvének hasonló tárgyú, grandiózus értékű 4. füzete jóval Perjessy műve után jelent meg. — Szerző munkája két főrészben kilenc fejezetre tagozódik. Az első rész a magyar jogszabályalkotás történeti mozzanatait, a kérdés irodalmát és a külföldi törvényhozás eredményeit mutatja be. Kimeritően tájékoztató ez a rész, főként az 1921:111. törvénycikk megalkotására vezetett jogszabályelőkészitő és jogalkotó tevékenységnek úgyszólván teljes anyaggyüjteménye, amely felöleli a tervezetet s annak előzményeit, a tervezetre különböző hatóságok és testületek által tett észrevételek rendszeres, kritikai szemmel összefoglalt bemutatását, az észrevételek figyelembevételével készült s a nemzetgyűlés elé terjesztett javaslatot s annak teljes folyamatu törvényhozási tárgyalását. A mű előnyeként jelentkezik, hogy a bizottsági és plenáris tárgyalás anyagából a gyakorlati jogász teljes elméleti fegyverzetével csupán azokat a részleteket ismerteti tüzetesen, amelyekből a törvény gyakorlati alkalmazása során is értékesíthető tanulságok merithetők. Bár a mű kizárólag gyakorlati jellegű, szivesen látta volna a tanulmányozó, ha a szerző a kérdés külföldi irodalmának tanulmányozásáról is beszámolt volna, legalább is a jelentősebb művek (Carlton: Political Crime, 1923,; Fabreguettes: Traité des délits politiques...; Kiesov—Zweigert: Gesetz zum Schutze der Republik. 1923.) megemlítésével. (Ez a megjegyzés ad alkalmat annak — a mű érdemének körén kivül eső — elvétésnek a helyreigazítására, amely szerint A Jogállam 1922. évfolyamának 3—6. számában „Az izgatás" cimen megjelent nagyértékü tanulmánynak nem a Kúria nagynevű tanácselnöke, Stand Lajos, hanem a nagy szellem méltó fia, Stand Miklós, igazságügyminiszteri tanácsos a szerzője. I. m. 68. oldal.) Kimerítő és tanulságos összehasonlításokra alapot adó a külföldi törvényhozás adatainak ismertetése. A II. rész első (VIII.) fejezete a törvény dogmatikájával és a birói gyakorlat lelkiismeretes alaposságú ismertetésével foglalkozik. Az elméleti jellegű megállapítások közül különösen kiemelem az állami és társadalmi rend egységére (90. 1.), a törvénytelen hatalom „rendjé"-nek a törvény szempontjából történő értékelésére (92. L), az Angyal Pál által rendkívül találóan államfelforgatás névvel jelölt bűncselekmény (Átv. 1. §. 1. és 2.