Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat

250 A vármegyei törvényhatósági bizottságot a minisztérium a belügyminiszter előterjesztésére feloszlathatja, ha az törvénnyel vagy törvény alapján kibocsátott rendelettel nyiltan szembe helyezkedik, ha nemzetellenes, hazaflatlan vagy az állam biztonságát veszélyeztető magatartást tanusit; a törvényhatósági jogú város törvényhatósági bizottságát ezenfelül akkor is, ha tartósan munkaképtelenné válik, vagy működése olyan irányt vesz, hogy annak következtében a törvényhatóság gazdasági helyzete válságossá válhatik. A feloszlatást a hivatalos lapban közhirré kell tenni és az országgyűlésnek be kell jelenteni, ezenfelül a feloszlató minisztériumi rendelet ellen panasznak is van helye a közigazgatási bírósághoz. A törvényhatósági jogú és r. t. városi tanácsok intézkedő (határozó) hatásköre helyébe a jövőben a polgármester egyéni hatósági jogköre lép» amelynek egyrészét a polgármester — személyes felelősségének érintetlensége mellett — a főjegyzőre és egyes városi tanácsnokokra bizhatja, A rendezett tanácsú városok neve ezentúl megyei város lesz, közülük a fejlettebbeket a belügyminiszter kiveheti a vármegye vagyonfelügyelő hatósága alól és közvetlenül saját hatósága alá rendelheti. Községi választójoga a törvényjavaslat szerint annak van, aki az országgyűlési képviselőválasztóknak a községi választás évére érvényes névjegyzékébe a község területén fel van véve, ha legalább hat év óta lakik a község területén, vagy van ott lakása és saját maga, illetőleg férje legalább két év óta fizet a községben föld-, ház- vagy általános kereseti adót. A választhatóságnak az aktiv választói jogosultságon és a férfinemhez tartozáson felül a 30. életév betöltése és az irni-olvasni tudás is feltétele. Megyei városokban az előbb megjelölt feltételek mellett a középiskolai képzettségű nőt is meg lehet választani a képviselőtestület tagjává. Rendelkezik a javaslat a képviselőtestületi tagok számáról a megyei városokban és a községi legtöbb adót fizetőkről is. A javaslatnak a jogorvoslatokról, hatósági fokozatokról és eljárási szabályokról szóló második része mindenekelőtt kimondja, hogy jogorvoslatnak van helye minden közigazgatási határozat (intézkedés) ellen, kivéve ha valamely jogszabály a jogorvoslatot kifejezetten kizárja. Ilyen kizáró eseteket maga a javaslat is megállapít. Alapelv az egyfokú fellebbezés; a másodfokú közigazgatási véghatározat ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha azt a javaslat, vagy valamely későbbi törvény kifejezetten megengedi. Olyan ügyekben, amelyekben közigazgatási bírósági eljárásnak van helye, a másodfokú közigazgatási véghatározat ellen panasszal, 50 P-nél kisebb összegű készpénztartozásra vonatkozó jogvitás ügyekben azonban csak felülvizsgálati panasszal lehet fordulni a közigazgatási bírósághoz. A felülvizsgálati panaszt épp ugy, mint a törvényjavaslatban szintén szabályozott felülvizsgálati kérelmet a miniszterhez, csak jogszabálysértésre lehet alapítani és a megtámadott határozatot alaptalanság esetén felül a miniszter, illetőleg a közigazgatási bíróság akkor is érintetlenül hagyja, ha a jogszabálysértést jelentéktelennek találja. Az igazolás és újrafelvétel szabályai után a javaslat a jogorvoslati határidőről szól, azt egyes, külön kiemelt eseteket kivéve, — ugy mint eddig — 15 napban állapítva meg. Közigazgatási ügyekben elsőfokon az a közigazgatási hatóság jár el, amelyet a hatályban álló jogszabályok elsőfokú hatóságként kijelölnek. Másodfokú hatóságok, ha elsőfokú hatóságként a törvényhatóság első tisztviselőjénél alsóbb önkormányzati hatóság járt el, egyesek magánügyeiben, továbbá a községi költségvetések jóváhagyása, valamint a községi zárószámadások felülvizsgálása kérdésében: az alispán, egyéb közérdekű ügyekben a kisgyűlés. A törvényhatósági bizottság fellebbviteli hatásköre megszűnik. Ha elsőfokú hatóságként a törvényhatóság