Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - A Magánjogi Törvénykönyv javaslatának vitája a Magyar Jogászegyletben

248 hez: Weisz István, Csorna Kálmán, Vineenti Gusztáv, a nagykorúság korhatárának kérdéséhez: Csorna Kálmán, Beck Salamon és Nádas Bertalan, a kiskorúak jogállásának egyéb kérdéseihez: Vineenti Gusztáv, Csorna Kálmán, Sicherinann Bernát és Nádas Bertalan, a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezésekhez: Besnyő Bernát, az egyesületi joghoz: Wolf Ernő, Almási Antal, Gündisch Guidó, Nádas Bertalan, Besnyő Bernát és Leopold Elemér, az alapitványi joghoz: Besnyő Bernát, Vineenti Gusztáv, Gündisch Guidó és Nádas Bertalan; a személyiség jogához: Vadász Imre, Bálás P. Elemér, Lugmayer József, Beck Salamon, Leopold Elemér és Frank László, a házassági köteléki joghoz: Nádas Bertalan, Malonyai Béla és Back Frigyes, a házaság általános joghatásaihoz: Virág Gyula, Malonyai Béla és Back Frigyes. Térszüke miatt az egyes felszólalások részletes ismertetésére — sajnálatunkra — nincs módunk. • Vitaülés a Külügyi Társaságban a lateráni egyezményről. A Magyar Külügyi Társaság külpolitikai és nemzetközi jogi szakosztályai május 22-én Apponyi Albert gróf elnökletével a lateráni egyezményről vitaülést rendeztek, amelyen az egyezmény jelentőségét egyházjogi szempontból dr. Baranyai Jusztin egyetemi tanár, politikai szempontból dr. Lutter János egyetemi magántanár, a Külügyi Társaság igazgatója méltatták. Baranyai szerint a XlX-ik században a katholikus egyház életében két eszme lett uralkodóvá: a pápa lelki szuverénitásának kidomboritása és ebből folyó szabadságának ideális magaslatra felemelése. E két gondolat a lateráni egyezmény két főokmányában valósul meg. Szinte klaszszikus formában van biztositva az egyház fejének szuverénitása és a katholikus egyháznak a legteljesebb szabadsága Olaszországban, ahol a katolicizmust egyedüli államvallásnak ismerik el. Az egyezmény világtörténelmi jelentősége: egy európai nagyhatalom a XIX. századbeli laikus gondolattal a legélesebben szembefordul és a katholikus államvallás intézményét valósitja meg. Az egyház szabadságkereső politikája éppen abban az országban jutott diadalra, ahol a nacionalista gondolat és állami erő a leginpozánsabban él. Az olasz katolicizmusnak az egyezmény olyan fejlődési lehetőséget ad, hogy a francia nemzetnek évezredes vezető szerepét a katholikus egyházban az olaszság könnyen magához ragadhatja. Magyar szempontból az egyezményre ugy tekinthetünk, mint Magyarország konzervativ egyházpolitikájának fényes igazolására. Lutter János az egyezményt politikai szempontból méltatta. Mindenekelőtt a római kérdés történelmi hátterét vázolja és reámutat azokra az okokra, amelyek ugy az olasz királyságban, mint a Szentszékben megérlelték a megbékülés vágyát. Ezután ismerteti a lateráni egyezménynek előzményeit. Reátérve a három egymással szerves összefüggésben álló konvenció elsejére, a politikai egyezményre, vázolja mindazt a problémát, amelyet a Citta del Vaticano létesitése életbe hivott. Itt elsőnek behatóan foglalkozik az előadó a pápai szuverénitás lényegével és éles határvonalat von a pápát mint a katholikus anyaszentegyház látható fejét megillető lelki szuverénitás és az ugyanőt, a Citta del Vaticano létesülése alapján megillető területi, másként állami szuverénitás között. Ezután az előadó kiterjeszkedik a Citta del Vaticano nemzetközi helyzetére és kifejti, mely kötelezettségek háramlanak a Szentszékre, mint a Citta del Vaticano államfőjére az egyezmény 24-ik cikkébe foglalt állandó semlegességi deklaráció következtében. A politikai konvenció ismertetése után röviden ismerteti az előadó a pénzügyi egyezmény tartalmát. Végül külön fejezetet szentel a lateráni egyezmény bel- és külpolitikai hatásainak; különösen az iitóbbiakról emlékezik meg hosszabban.