Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Rendelkezés és rendelkezőjog a magánjogi törvényjavaslatban

2íí Rendelkezés tárgyú csak vagyonjog lehet, személyiségi jog nem. Ezt előadó szerint helyes lenne mint a személyiségi jog jellegzetes sajátosságát kifejezetten kimondani, hozzátéve, hogy ily rendelkezésre vállalt kötelezés semmis. A rendelkezésnek a kötelezéssel való ilyetén szembeállítása a MT. számos hí i én feltalálható (pl. 24., 367. 380. §. 1., 2., 3., 5., 16. p., 1991. §.) s igy rendszerével összefér. Egyes alkalmazásokban a MT. is tartalmazza a személyiséggel összefüggő jogokkal való rendelkezés tilalmát (pl. 238. |. 1. bek. 1568., 1669. §§.). A műértelemben veti rendelkezés tényállása előadó szerint a következő ismérvekből tevődik össze: a) közvetlen jogváltozás előidézését célzó akaratnyilvánítás, ellentéte: a kötelezés, amely csak igéret a jogváltozásnak jövőbeli előidézésére; b) jogügylet, tehát nem puszta tényleges rendelkezés, minő pl. a megsemmisítés, elhasználás, összevegyités, joggyakorlás stb.; c) élők közötti akaratnyilvánítás, tehát a végintézkedés nem rendelkezés; d) juttatás, vagyis a rendelkező jog a rendelkező vagyonának csökkenését és az ellenfél vagyonának gyarapodását célozza, miből folyólag előtérbe lép a juttatás oka, jogcíme, cáusája, mig a juttatás maga rendszerint absztrakt ügylet, vagyis jogi léte független a causától; végül c) hatályosságához a rendelkező részéről rendelkezőjog kívántatik. A rendelkezés joghatásait előadó a következőkben foglalja össze: a) a rendelkezés mint juttatás a juttató javára visszakövetelő jogot (condictiót) alapit meg abban az esetben, ha causája már eredetileg érvénytelen volt, vagy utóbb megszűnt (okafogyott); b) a rendelkezés annyiban harmadik személyekre is kihat, hogy előidézi a tárgy átmenetét a rendelkező vagyonából a kedvezményes vagyonába s igy ettől kezdve már az utóbbinak hitelezői részéről foglalható le, annak csődtömegéhez, hagyatékához tartozik stb.; c) hatálybalépnek azok a jogszabályok, amelyek a jóhiszemű szerzőt oltalmazzák abban az irányban, hogy a nemjogosulttól is megszerzi a tárgyat; d) jogosulatlan rendelkező rendelkezése nem semmis, hanem csak hatálytalan oly értelemben, hogy ez a rendelkezés utólag hatályosulhat, konvaleskálhat, ha a rendelkező utóbb megszerzi a tárgyat vagy a rendelkezőjogot; e) minden rendelkezés ugyanazon tárgyról való későbbi rendelkezést kizár vagy hatásában korlátoz (prioritás elve); f) hatósági intézkedés, minő birói itélet, végrehajtás, csőd, kényszeregyezség pótolhatja a rendelkező akaratnyilvánítását. Ezek után előadó rátért tételeinek a MT. szabályain való illusztrálására és a MT. szabályainak e tételek világánál való bírálatára. Kimutatta, hogy a MT. a rendelkezés fogalmával mint műfogalommal operál, annak tényállásához fontos jogkövetelményeket fűz, nagyjában olyanokat, aminőket az előadó jelzett, de nem teszi ezt egységesen és tudatosan, hanem csak alkalomszerűen, ötletszerűen ugy, hogy majd az egyik, majd a másik joghatást fejezi ki. Ebből az interpretációra az a nehéz feladat hárul, hogy megállapítsa, vájjon az egyes helyeken a MT. műértelemben vagy csak közönséges értelemben kivánta-e alkalmazni a fogalmat s előbbi esetben, vájjon az elméleti joghatások valamennyijét alkalmazni kívánja-e, vagy csak egyeseket és melyeket. Előadó szerint nem szerencsés helyen szól a MT. arról, hogy mikor hatályosul nem jogosult személynek valamely tárgyról tett rendelkezése (1036. §.): a rendelkezés tana lényegében a dologjog körébe tartozik, mert tulajdonkép nem más, mint a dologra vonatkozó tulajdonjog átruházása joghatásainak kiterjesztése oly vagyontárgyakra, amelyek nem dolgok. Mindazok az elvek, amelyek a rendelkezés tényállása és joghatásai körében kifejezésre jutnak, alapjában dologjogi elvek. Konklúziója az, hogy a MT. vonatkozó szabályait revideálni kellene az általa felvetett szempontokból és egyfelől a szövegben megkülönböztetni a műértelemben vett rendelkezést egyéb rendelkezésektől, másfelől pedig világosan kifejezésre juttatni, hogy a rendelkezés mely joghatásai álljanak be az egyes esetekben, melyek pedig ne álljanak be.