Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Ünnepi beszéd elmondotta a Hatásköri Bíróságnak 1928. évi december 22. napján tartott jubiláris teljes ülésében

11 Ezekben volt szerencsém a hatásköri bíráskodás reformjainak főbb mozzanatait ós eredményét ismertetni. II. A Hatásköri Biróság husz évi judikaturája részben közzétételre s egészben rendszeres feldolgozásra vár, hogy ennek a rendkívül becses adathalmaznak a felhasználásával a birói és kormányhatalmi megoszlás célszerűségének és következetességének a kérdését általános bírálat tárgyává tehessük. Ilyen mélyreható és átfogó feldolgozás hiányában az Ítélkezés közben szerzett tapasztalataim alapján egyetlen megjegyzésre kell szorítkoznom. A legutóbbi esztendőkben a hatásköri összetütközések túlnyomó része a köz- ós magánalkalmazottaknak illetményi ós nyugellátási ügyeiben merült fel, amely jelenség főképpen azzal függ össze, hogy ujabbi törvények és más jogforrások a szolgálati alkalmazottak legkülönbözőbb csoportjainak illetményi és ellátási ügyeit utalták a közigazgatási hatóságok kizárólagos hatáskörébe, — másrészt pedig szétfolyó ós bizonytalan ismérvek szerint osztották meg azokat a közigazgatási és birói hatóságok között. Ez a törvényhozási irányzat ugyan nem uj. Mellőzöm az 1876. évi cselédtörvénnyel kezdődő s törvénytárunkon végighúzódó ilyen tárgyú jogforrásaink felsorolását, csupán arra kivánok rámutatni, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924: IV. t.-c. (az u. n. szanálási törvény) alapján kiadott kormányrendeletek ezt a forumtarkaságot kibirhatlan mérvben fokozták s az állami üzemek alkalmazottainak ügyeiben végérvényes döntésre hivatott hatóságok gyanánt igen sürün a rendes közigazgatási szervezeten kivül álló üzemi szerveket jelöltek ki. Ezeknek a kormányrendeleteknek sürgős revízióját kívánom erről a helyről az illetékes körök figyelmébe ajánlani, mert felfogásom szerint kivételes viszonyok is csak átmenetileg engedhetik meg a hatáskörnek a jogrend magasabb kívánalmait ki nem elégitő ilyen szabályozását. III. A Hatásköri Biróság személyzetének változásáról teljes ülésünk tárgysorozatának következő pontja alatt lesz szó. Mégis, mikor a harmadik évtized küszöbét átlépve visszapillantok a múltra, mély megilletődéssel gondolok a tudományos felkészültségnek, a bölcsességnek és a hazafias áldozatkészségnek arra a tiszteletet parancsoló mértékére, amelyet két legfelsőbb bíróságunk vezető és referens tagjai a hatásköri bíráskodás életbeléptetése és magas színvonalú judikaturájának létesítése és továbbfejlesztése érdekében kifejtettek. Mély megilletődéssel tekintek azokra a nagynevű elődökre, akikre ennek a magas birói fórumnak a vezetése a múltban nehezedett. A m. kir. Kúria részéről Oberschall Adolf, Günther Antal