Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Edvi Illés Károly emlékezete

240 Darvai Fülöp és Pollák lilén mellette, Vúzsonyi Vilmos és Nagy Dezső ellene tartottak nagy beszédeket. A vita oly méreteket öltött, hogy már-már attól lehetett félni, hogy az a kongresszus rövidre szabott egész idejét le fogja foglalni, de végül is az elnöklő Szivük Imre tapintatos erélyének sikerült a kérdést dűlőre vinni és a gyűlés 197 szava* /a!tial 139 ellen a numerus clausus ellen foglalt állást és az ügyvédi rendtartás reformjának alapjául elfogadta a Nagy Dezső-féle tervezetet. Nagy vitát provokált a szervezet keretében az ügyvédi nyugdíjintézet kérdése is, mert a törvényi szabályozásnak sok ellensége volt. Végül is azonban az ügyvédgyülés kimondotta, hogy az ügyvédi nyugdíjintézet mielőbbi megvalósítását minden további halasztást kizáró szükségnek tekinti és felkérte az igazságügyminisztert, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot sürgősen nyújtsa be a képviselőházhoz. Az akkor már kész törvénytervezetbe foglalt polgári perrendtartásról Pap József tartott tudományos alapokra felépített előadást s az országos gyűlés elhatározta, hogy felir az igazságügyminiszterhez a tervezetnek törvényjavaslatként a képviselőházhoz való mielőbbi benyújtása iránt. Végül ez a gyűlés mondotta ki, hogy szükségesnek tartja a magyar ügyvédség érdekének hathatósabb védelme és előmozdítása végett egy hivatalos, korlátozásokhoz nem kötött, minden állami beavatkozástól szabad, országos és állandó jellegű érdekképviselet, vagyis országos ügyvédszövetség szervezését. ndb. ELŐADÁSOK. Edvi Illés Károly emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia szakosztályülésén Angyal Pál egyet. ny. r. tanár, a M. Tud. Akadémia 1. tagja emlékbeszédet tartott a tiz évvel ezelőtt elhalt Edvi Illés Károly nagynevű büntetőjogászról és publicistáról. Bevezető szavaiban az emlékezés szociális jelentőségéről szólott, megállapítván, hogy az emlékezés nemcsak szubjektív élmény, nemcsak érzelmi hangoltság, hanem a társiasságot megalapozó, az erők egyesítését maga után vonó objektív szociális tényező. Ezután élénk színekkel festette meg előadó Illés Károly küzdelmes életének folyását gyermekkorától 1919-ben bekövetkezett haláláig. Illés jogi tanulmányainak elvégzése után pár évig a gróf Degenfeld családnál nevelősködött, majd mint pestmegyei tiszti alügyész élénk részt vett a Ráday Gedeon és Laucsik Máté vezetése alatt működő szegedi kir. biztosság munkájában, melynek feladata volt az Alföldnek megtisztítása a szegénylegények garázdálkodásától. Utóbb kir. ügyész lett Pécsett. Itt vesztette el hosszú betegeskedés után szemevilágát. Ekkor nyugdíjba megy és ügyvédi gyakorlatot folytat eleinte Pécsett, majd Aradon, végül Budapesten s mint védő csakhamar országos nevet szerez magának. Ugyanekkor kezdi meg irodalmi működését s 1880-tól közel negyven éven át mint a büntetőtörvénykönyvek kommentátora a legelső büntetőjogászok közé emelkedik. Több kiadást ért kommentárjai a gyakorlati jogászok nélkülözhetetlen segédkönyvei lesznek. Sok száz kisebb értekezésében a legmélyebb tudományossággal dolgozta fel a büntetőjognak úgyszólván minden részletkérdését. Állandóan részt vett a kodiflkacionális munkálatokban, szerkesztette a Jogállamot s mint publicista számtalanszor hallatta szavát a Budapesti Hirlap hasábjain. Illés Károly bámulatos energiával küzdött utolsó lehelletéig a jogeszme érvényesüléséért. Reá emlékezve, —úgymond az előadó — nemcsak a hála és az elismerés