Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Az idegen állami érdekek és a nemzetközi érdekek védelme a büntetőjogban

224 általában fontos érdeke fűződik a magánosoknak is. ugy hogy itt nyilvánvalóan nem tisztán állami érdekekről van szó. A hivatali bűncselekmények körében találjuk az aktiv megvesztegetés esetét is, amelynek tettese ugyan nem maga a hivatalnok, de amely mégis ugyanazokat az eszmei javakat sérti, mint az egyéb hivatali bűncselekmények. Nézetünk szerint a Btk. rendszere szempontjából nem lehet szó arról, hogy a XLII. fejezetnek rendelkezései más állam hivatali és jogszolgáltatási rendjének védelmére is alkalmaztassanak. A XLII. fejezet élén nálunk a 461. §. áll, amely kétségtelenül megmondja, hogy kit kell közhivatalnoknak tekintenünk. A 461. §. felsorolása kizárólag csak a magyar szolgálati viszonyokra vonatkozik. Nem lehet tehát szó arról, hogy mi egy hazájában hivatali sikkasztást elkövető idegen közhivatalnokot a 462. §. alapján üldözzünk arra az esetre, ha a bűnvádi eljárást nekünk kell lefolytatnunk ellene. Nézetünk szerint ilyenkor a 355. §. alkalmazandó és feltétlenül meg kell kivánni, hogy az érdekelt idegen állam magáninditványt terjesszen elő. A passziv megvesztegetés esetét tárgyazó 465.-ik §. szintén csak magyar vonatkozásban alkalmazható és egy idegen állam közhivatalnokát megvesztegetés cimén mi ép oly kevéssé vonhatjuk felelősségre, mint az idegen államban elkövetett fegyelmi vétségeiért. Magától értetődőleg nem jöhet szóba idegen viszonylatban a 467., 468., 469. §-ok alkalmazása sem. A 470. §-ban meghatározott aktiv megvesztegetés esetében nem a megvesztegető állampolgársága, hanem az dönt, hogy a megvesztegetett vagy megvesztegetni akart közhivatalnok mely államhoz tartozik. Ehhez képest mi e §. alapján nem büntethetjük azt a személyt, aki akár a mi területünkön, akár a másik állam területén az idegen közhivatalnokot megvesztegeti, mert az ilyen idegen közhivatalnok nem esik a közhivatalnoknak a Btk. 461. §-ában szigorúan magyar vonatkozásban meghatározott fogalma alá. Ilyen körülmények közt, ha a 470. §-ban meghatározott bűncselekményt magyar közhivatalnok személyére nézve idegen állampolgár követi el, mi a bűnvádi eljárást belföldön a §. alapján folyamatba tehetjük, ha azonban a terhelt saját hazájában tartózkodik, nem áll módunkban a bűnvádi eljárás folytatását az idegen államnak a Bp. 471. §-ában körülirt módon fölajánlani, mivel a viszonosságot magunk részéről nem biztosithatjuk. A Btk. 471., 472—478. §-ok eseteiben előfordulhat, hogy éppen magyar állampolgárok a sértettek és a tettesként szereplő idegen közhivatalnok ellen, aki a mi hatalmunkban van, érdekünkben állana eljárni. Nézetünk szerint az idézett §-ok alkalmazásáról az idegen közhivatalnokkal szemben még sem lehet szó, hanem a Btk.-nak a magánérdekek védelmére vonatkozó egyéb rendelkezései jöhetnek szóba. így pl. ha idegen határőrök határsértés elkövetve, magyar területre hatolnak és itt valakit tettleg bántalmaznak, ellenük, ha hatalmunkba kerülnek, az eset körülményeinek megfelelőleg testi sértés vagy egyéb bűncselekmény cimén kell eljárnunk és nem a 473-ik §. cimén. A közhivatalnok magyar hivatalnoki jellegén feküdvén a fősuly. arról ellenben igenis lehet szó, hogy olyan magyar közhivatalnokok ellen, akik hivatali bűntetteket és vétségeket külföldön követtek el, a XLII. fejezet szabályai szerint járjunk el. Ha pedig idegen közhivatalnok a mi területünkön követ el olyan bűncselekményeket, amelyek a vonatkozó idegen büntetőtörvényben hivatali bűntettként vagy vétségként minősülnek, a bűnvádi eljárásnak az idegen állam részére való átengedése esetében persze egyáltalán nincsen kizárva, hogy az idegen állam a saját közhivatalnokának cselekményét mint hivatali büntettet fogja to-