Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 6. szám - Az idegen állami érdekek és a nemzetközi érdekek védelme a büntetőjogban
216 A büntető hatalom gyakorlására vonatkozó általános nemzetközi jogi elvek elismerik az államnak arra való jogát, hogy bizonyos érdekeinek védelmezésére ilyen feltétlenül érvényesülő büntető jogszabályokat alkosson, tehát senkisem kifogásolhatja, hogy mi saját pénzünket ilyen univerzális hatályú büntetőjogi szabályokkal védjük. Azonban ugyanezen elveknek az idegen érdekek védelmére való kiterjesztése számos logikai ellentmondásra vezetne: pld. büntetnünk kellene azt a pénzhamisítót, akinek a károsült idegen állam már megkegyelmezett vagy aki a károsult államban büntetését már kiállotta. Nem érdektelen reámutatnom arra, hogy a Nemzetek Szövetségénél előmunkálat alatt lévő tervezet csak a papir- vagy ércpénznek a védelméről gondoskodik és nem gondol a közhitelpapirok védelmére, holott nálunk az idegen közihtelpapirok. amennyiben bemutatóra szólanak, a pénzhamisításra vonatkozó védelem alá-esnek (Btk. 210. §.). A hamis tanuzás és a hamis eskü eseteiben is felmerül a kérdés, hogy a Btk. XVII. fejezete vonatkozik-e valamely külföldi hatóság előtt folyó ügyben vagy valamely külföldi hatóság előtt tett hamis tanúvallomásra és annak esküvel való megerősítésére. Előfordulhat ugyanis, hogy az ilyen cselekmény által valamelyik magyar állampolgár szenved sérelmet és a tettes is magyar állampolgár és itthon tartózkodván, az a külföldi állam, amelynek jogszolgáltatási rendjét megsértette, sikerrel nem folytathat a hamis tanú ellen bűnvádi eljárást. A polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló 1925:VIII. t.-c. 47. §-ának első és harmadik bekezdése a következőleg hangzik: .,Ha valakinek abból a célból, hogy akár ő maga, akár más személy külföldön valamely jogát érvényesítse vagy megóvja, vagy valamely jogi kedvezményt szerezzen, esküt vagy eskü helyett ünnepélyes fogadást kell letennie, az ilyen perenkivüli esküt (fogadást) a járásbiróság előtt teheti le . . . Az e értelmében letett esküt (fogadást) az 1878 :V. t.-c. (Btk.) XII. fejezetének alkalmazása szempontjából mindig olyannak kell tekinteni, mint amelyet polgári ügyben tettek". A törvény itt kifejezetten az olyan hamis esküt bünteti, amely valamely külföldi eljárásban lett volna hivatva bizonyitékul szolgálni. Az 1925:VIII. t.-c. 47. §-a ugyanis arra az esetre gondol, amidőn valakinek külföldön bizonyos eskü alatti nyilatkozatra (affidavit) van szüksége és a magyar biróság az ilyen nyilatkozatot külföldi birói megkeresés nélkül is megfelelő formában kiveszi. A külföldön folyó eljárás céljaira belföldön való bizonyitásfelvétel forog fenn akkor is, amidőn a magyar biróság büntető ügyben külföldi biróság megkeresésére tanukat, szakértőket hallgat meg és azokat megesketi. Nézetem szerint a Btk. 213. §-ának alkalmazhatósága az ilyen megkeresésre történő kihallgatás ese tében is vitán felül áll. Ugyanez áll a 214. §-ra, amidőn kihágást ügyben és a 215. §-ra, amidőn polgári ügyben nyújtunk valamely külföldi hatóságnak jogsegélyt. Ilyen esetekben ugyanis a hamis tanuzás vagy hamis eskü a magyar igazságszolgáltatás rendjét is sérti. Az a körülmény, hogy az 1925. évi VIII. t.-cikk 47. §-a bizonyos speciális rendelkezéseket tartalmaz, nem bizonyit felfogásunk helyessége ellen, mert azokra a speciális rendelkezésekre éppen azért volt szükség, mert az idézett törvényszakasz perenkivüli eskükivételről rendelkezik, amelyre nézve kétséges lehetett a Btk. 215. *§-ának alkalmazhatósága, mivel az ilyen eskü letételekor előfordulhat, hogy sem belföldön, sem külföldön nincs még folyamatban, sem polgári, sem büntető ügy. A kérdés másik oldala az, hogy vájjon a külföldi biróság előtt tett hamis tanuzás