Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - Támpontok a bizományi ügyletek felismeréséhez

187 teljes eladási fedezetet kiadja és nem is igen kerülhet a sor bizományosi jutalék kifizetésére, vagy jóváírására, miáltal a bizományi eladás tipikus ügyletének ismérvei ezen utóbbi ügyleteknél nincsenek meg. Utaltam már fentebb a polgári joggyakorlatnak szerintem hibás döntésére, amely már a második csoportnál hajlandó volt koncedálni, hogy a bizományi ügylet a bizományosnak vevőként való belépésével átalakult közönséges vételi ügyletté. Milyen félremagyarázásra szolgáltat alkalmat a harmadik csoportbeli bizományi ügylet, ahol a felek már annak megkötésekor tudják, hogy a tulajdonképeni vevő a bizományos. Ezt azért is kellett hangsúlyoznom, mert az utolsó csoportban kötött ügyletek abban sem különböznek a közönséges hitelügyletektől, hogy a bizományos, illetve vevő haszna az a különbözet, amennyivel drágábbért adta el az árut a limitált, illetve bevásárlási árnál. A könyvelés mindig hiven követi a valóságos üzleteseményeket, amelyeket a bizományi eladásnál csak nagy vonásokban óhajtok ismertetni. Először az árunak helyváltozása lesz megfelelően elkönyvelve, azután a megbizó egy olyan különszámlát nyit, melynek már megjelölése (a számla fejében levő rovatolása) is elárulja, hogy ezen számla a bizományba adott áruknak elszámolását szolgálja. Mikor a megbizó az árut elküldi a bizományosnak, akkor ezt a számlát az áru beszerzési (önköltségi) árával megterheli az áruszámla javára. Midőn a bizományos megbizó ját értesiti az áru eladásáról, akkor a megbizó az eladási számla szerint a vevőtől járó követelést vagyis a teljes eladási értéket a fenti számlán jóváírja, miáltal ezen árubizományi számla ugy fog kiegyenlítődni és megszűnni, hogy a számla két oldala között mutatkozó különbözet lesz ezen áruügyletnek bruttó nyeresége. Minthogy a K. T. 374. §-a szerint is ha a bizományos az árut eladta, ugy a megbizónak adósává lett a vevőtől járó követelés erejéig, ennélfogva a fenti bizományi számlán eszközölt jóváírással egyidejűleg a bizományosnak egy rendes kontót kell nyitni és azon őt megterhelni az eladási számla értékével, amely kontó akkor lesz kiegyenlítve, amikor a bizományos az eladási értéket beküldte. A tényleges állapotnak megfelelő könyvelés a leltározásnál és mérlegkészítésnél is jelentkezik. Az árukészleteket nyilván kell tartani, az árukat az üzletbe be- és kimenetelük alkalmával menynyiség vagy érték vagy mindkettő szerint a nyilvántartásokba elkönyvelni. A bizományi áru elküldése alkalmával a megbizó ezen árukat kivezeti rendes árukészletéből, illetve átvezeti őket bizományi árukészletére, ahonnét csak akkor lesz kimentnek könyvelve, amikor a bizományosnak eladási értesítése beérkezett. Eddig az időpontig tehát a könyvelés adatai szerint a bizományba adott árukat a megbizó saját áruként tartja nyilván, felveszi azokat leltárába és mérlegébe. A bizományos az eladásra kapott árut megbízók szerint teljesen elkülönítve kezeli, tartja nyilván és könyvelteti. Amennyiben megtörténik, hogy valamely bizományos aktívái közé felveszi a bizományi árukat, ugy a passzívák oldalán egy azonos értékű tehertételt kell beállitani a mérlegbe, különben ez hamis képet mutat. A második csoport szerint bizományi eladások elkönyvelésénél helyes könyvelés szerint nem lehet lényeges változás. Az első csoporttól való különbség az volna, hogy a bizományos a fedezet beküldésénél bizonyára nem fog többet küldeni megbízójának, mint amennyit a részére limitált ár, esetleg felmerült költségek és ezeknek forgalmi adója kitesz. De mindkét csoport könyveléséből arra kell következtetni, hogy a megbizó az áru kiadása után is megmaradt tulajdonosnak, mig a bizományos csak birtokos.