Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - Támpontok a bizományi ügyletek felismeréséhez

188 A harmadik csoportnak az előbbiektől való eltérése az ügyletnek elkönyvelésében is mutatkozik, mert ilyenkor a megbízó nem a bizományi áru, hanem a bizományos részére nyitja a bizományi elnevezésű számlát. E számlán az áru elküldésével egyidejűleg megterheli a bizományost az általa limitált árral (esetleg szállitási költségekkel) és ennek forgalmi adójával, s ugyanezen egy számla lesz kiegyenlítve, ha a bizományos a vételárat beküldi. Ezen esetekben a számla fejében annak megnevezése és az áru elküldésével egyidejűleg kiállított számla vagy jegyzék „bizományi" kitétele mutatnak az eladás bizományi természetére. A forgalmi adótörvényt is igen alkalmasnak láttam összehasonlításra, mert ennek utasitása a bizományi ügyletekkel elég részletesen foglalkozik. A végrehajtási utasítás szerint a bizománynál mindig külön adóköteles szállításnak kell tekinteni ugy a megbízó és bizományos, mint a megbízott és harmadik személy között kötött ügyletet, kivéve az olyan adózót, aki bizonyítottan „bizományi üzletekkel" foglalkozik. (Bizományi üzlete után az általános forgalmi adót csak az ügynöki jutalék vagy közvetítési díj után tartozik fizetni.) De az a kereskedő, aki csak esetenkint foglalkozik bizományi ügyletekkel, erre a kedvezményre igényt nem tarthat. A pénzügyi hatóság azonban minden esetben azt is vizsgálja, hogy a kötött ügylet bir-e a bizományi ügylet ismertető jeleivel? így különösen nem tekinti a létrejött ügyletet bizományinak, ha a bizományosnak az általa kötött ügyletekről neiri kell részletesen és pontosan elszámolni, — továbbá ha árajánlat alapján létrejött rendes adásvételekről van szó. amelyeknél a megbízott limit áron, nem pedig a ténylegesen elért vételáron tartozik állítólagos megbízójával elszámolni. A forgalmi adó tehát — amennyiben ezt pénzügyi szempontok nem alterálják — bizományi ügylet fogalmának meghatározásánál teljesen a K. T.-hez igazodik. Utóbbihoz alkalmazkodnak fentebb ismertetett szabályszerű könyvelések is. A három csoport jogügyletei közti különbségek a forgalmi adó elkönyvelése tekintetében is megnyilatkoznak, mert az elsőt két csoportbeli bizományi ügyletek létesítésénél, illetőleg az ekkor nyitott bizományi számla megterhelésénél még nem lehet tudni azt, hogy mennyi lesz az eladási ár, ennélfogva csakis az eladás közlése után lehet majd a bizományos rendes számláját forgalmi adóval terhelni. A harmadik csoportban a megbízók már az ügylet megkötésekor tudják, hogy az eladási ár az általuk limitált árral azonos, ezért a bizományosnak leszállított árukat az eleve limitált vételár után azonnal terhelni kell forgalmi adóval, annál is inkább, mert a végrehajtási utasítás szempontjából ezen áruk nem tekintetnek bizományinak. Csupán a teljesség kedvéért kívánom felemlíteni, hogy az insolvenciális jogszabályokban nem találjuk meg a bizományi ügyletek ismertető jeleit. Ezen rendelkezésekben a bizományi ügyletek közelebbi meghatározás nélkül ugy vannak beállítva, hogy a megbízó az eljárásra való tekintet nélkül követelheti bizományi áruját, illetve teljes kielégítést. Kényszeregyezségi ügyekben mindenkor azt tapasztaltam, hogy minden kifogás nélkül mint külön kielégítési alappal biró tartozásokat respektálták a felek azokat a bizományi ügyleteket, amelyeknél ugy a kontó fejében, mint az áruról kiállított számlában az áru világosan bizományinak volt megjelölve