Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Ünnepi beszéd elmondotta a Hatásköri Bíróságnak 1928. évi december 22. napján tartott jubiláris teljes ülésében

5 tétben a hatásköri bíráskodásban — az alantabb érintendő mérvben — részvételi jogosultság illet. Ami már most a rendes bíróságokkal egy tekintet alá eső külön bíróságokat illeti, ezek, amint a következőkben látni fogjuk, ugy a rendes bíróságokkal, mint egymás között felmerülő hatásköri összeütközéseik tekintetében, ki vannak véve a hatásköri bíráskodás alól. Azonban a Hatásköri Bíróság elé tartoznak ezeknek a rendes bíróságokkal egy tekintet alá eső különbiróságoknak is azok az összeütközési esetei, amelyek a közigazgatási hatósággal, a Közigazgatási Bírósággal, vagy valamely szorosabb értelemben vett különbirósággal szemben merülnek fel. Viszont azok a szoros értelemben vett különbiróságok, amelyek nem esnek a rendes bíróságokkal egy tekintet alá, hatásköri összeütközés szempontjából minden irányban a Hatásköri Bíróság intézkedési körébe tartoznak. A novella 3. §-a szabályozza ezek után azokat a hatásköri összeütközéseket, amelyek egyfelől a rendes bíróság, másfelől a rendes bírósággal egy tekintet alá eső birói hatóság, vagy a rendes bírósággal egy tekintet alá eső ilyen birói hatóságok között merülnek fel, habár ez a szabályozás csak negatív irányban érdekli a Hatásköri Bíróságot. Általános elvül azt állapítja meg a novella, hogy ezeket a hatásköri összeütközéseket az érdekelt hatóságok (bíróságok) felett álló legközelebbi közös felsőbíróság intézi el a Bp. 28., illetőleg a Pp. 51. és 58. szakaszainak megfelélő alkalmazásával s kimondja, hogy, ha az ügynek akár hatásköri vonatkozásában, akár érdemében a kir. Kúria határozott, a kir. Kúriának ez a határozata a hatáskör kérdésében a rendes bíróságokkal egy tekintet alá eső birói hatóságokkal szemben is irányadó. Szabályozza továbbá az uj törvény id. szakasza a kir. Kúria körében szervezett különbiróságnak (pl. szabadalmi tanács) és a kir. Kúriának, mint rendes bíróságnak egymásközti viszonyát is s e részben a legcélszerűbb megoldást, t. i. a megelőzés elvét fogadja el irányadónak, kimondván, hogy, ha az emiitett bíróságok (tanácsok) bármelyike az ügyben hatáskörét már megállapította, vagy az ügy érdemében már döntött, ez a döntés a későbben eljáró bírósággal (tanáccsal) szemben irányadó. Ennek az állásfoglalásnak további következménye a 3. §-nak az a szabálya, hogy, ha az említett bíróságok (tanácsok) valamelyike az ügyben hatáskörét nem állapította meg, a később eljáró bíróság (tanács) az ügy érdemében eljárni köteles, kivéve, ha ugy találja, hogy az ügy egyáltalán nem tartozik a Kúria hatáskörébe. Kiemeli a novella, hogy a most emiitett rendelkezés a Ppé. 70—79. §-ainak a m. kir. Kúria döntvény alkotási jogára vonatkozó rendelkezéseit nem érinti.