Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 5. szám - Támpontok a bizományi ügyletek felismeréséhez
186 jogvita eddig' fel nem merült. Az esetek elbirálása lényegesen megnehezittetik, ha a védekezés arra is kiterjed, hogy a konkrét esetben a bizományi ügylet ismertetőjelei meg nem állapithatók. Ilyen esetben a büntetőbíróságnak kell eldönteni ezt a polgári jogba vágó kérdést, melynek fogas voltát kivánom jellemezni, amidőn a bizományi eladás jogügyletét a különböző jogok szempontjából röviden szemléltetem. Utalni fogok azonban a bizományi eladás könyvelésére is, bár a könyvelés nem operál jogi fogalmakkal, de tárgyát valóságos üzleti események képezik és igy hasznos felvilágosításokat adnak különösen az ügyletkötő felek szándékaira, kifejezésre juttatják az ügylet valódi természetét stb. A mai napig kialakult büntetőjogi gyakorlat annak dacára, hogy a bizományi ügylet fogalmát meg nem állapitotta, nagyjában a Keresk. törv. 368. §. és következő szakaszai nyomán halad, melyek szerint eladási bizománynál az áruk a bizományosra nézve idegen jószágot képeznek. Az ilyen vitán felül álló bizományi ügyletek lebonyolitása rendszerint aképen történik, hogy a bizományos átveszi megbizójától az árut, azt saját nevében eladja a vevőnek, ezen eladásról a bizományos a számla másolatával értesiti a megbizót; amikor azután az eladási számla ellenértéke a bizományoshoz befolyik, az haladéktalanul vagy a megállapodás szerinti időpontban a fedezetet beküldi a megbízónak, aki ugyancsak az előbb említett időpontban kifizeti a bizományosnak jutalékát és esetleges költségeit. Ezen esetekben a bizományos haszna egy rendszerint előre megállapított jutalék, esetleg külön jutalék is a bizományos által elért felár után. Megtörténik azonban, hogy a bizományos a részére limitált áron felül elérhető többletet (Uberpreis) a maga javára óhajtja biztosítani, de fordítva is megtörténhet és ilyenkor az ügylet létrejötte érdekében a bizományos kevesebb haszonnal is beéri. Ezen második csoportnak eseteiben a bizományos vevőként saját magát nevezi meg, amennyiben megbízója őt vevőnek elfogadja. Ezen ügyletek „látszólag" semmiben sem különböznek a rendes hiteleladásoktól, polgári bíróság határozatában kifejezésre jutott ama felfogás, hogy a bizományos belépése folytán a felek között olyan adásvételi jogok és kötelezettségek származtak, mintha eredetileg nem is bizományi eladás létesült volna. Amilyen kétségtelen, hogy ilyen esetekben a bizományos a megbízónak elfogadási nyilatkozata után az árut gazdaságilag már sajátjának tekinti, ugy nézetem szerint nem vitatható, hogy jogilag az áru még mindig a megbízó tulajdona. A fentebb idézett büntetőjogi gyakorlat szerint, ha a bizományos a részére limitált eladási értéket be nem szolgáltatja, ugy sikkasztásért felel akkor is, ha a bizományi ügyletbe vevőként belépett. Mint harmadik csoportot kell megkülönböztetni azokat a jogügyleteket, melyeket a második csoport analógiájára kreált a kereskedelmi élet. Az eladók a hitelezés megszorítása, helyesebben a hitelügyletek feltételei megszigorítása végett olyan bizományi ügyleteket csináltak, mintha a megbízók már az ügyletkötésnél beleegyeztek volna abba, hogy a bizományos az árut saját részére veszi meg. Ezen már szokásossá vált áruhitelezésnél, amely a bizományi eladásnak formájában jelentkezik, az eladónak gyenge bonitásu vevőjével szemben más biztositéka nincsen, mint hogy adósát büntetőjogi felelőssége szorítja majd a vételár megfizetésére. Az eladás ezen bizományi formájának választása különösen indokolt volt fizetésképtelen vevőkkel szembeni hiteleladásoknál. Az utóbbi két csoportban ismertetett bizományi ügyleteknél a lebonyolításhoz nem szükséges, hogy a bizományos az eladások teljesítése után megbízójának rendesen elszámoljon, hogy neki a
