Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - A bérleti viszony megszüntetésének jogi hatásai. Válaszom dr. Staud Lajos a m. kir. Kuria ny. tanácselnöke cikkére

182 alapult. Minden felmondás vagy érvényes, vagy érvénytelen. Ha érvényes a felmondás, akkor beáll az érvényes felmondás jogi hatása. Ez a jogi hatás pedig az, hogy a felmondásban kitett időpontban a bérleti jogviszony megszűnt. Azért nem tudom elfogadni Staud Lajos álláspontját csupán a 13. §-ra alapitott felmondás esetére vonatkoztatva, mert én érvényes felmondások között jogi hatás tekintetében különbséget tenni nem tudok. Közömbösnek tartom, hogy a felmondási jog kinek az érdekében konstruáltatott. Közömbösnek tartom, hogy melyik fél élt felmondással. Én csak érvényes felmondást látok és ismerek, mely mind a két felet köti és amely a bérleti jogviszonyt megszünteti. Nem tudom a felmondó fél tetszésétől függővé tenni a felmondás hatását. Nem tudok belenyugodni abba, hogy pl. a bérbeadó egyoldalú elhatározása folytán az érvényes felmondás hatályát veszitse és hogy az érvényes felmondás folytán megszűnt bérleti jogviszony a bérbeadó egyoldalú elhatározása által újból feléledjen. A 13. §-ra alapitott felmondás sem más jogi hatású, mint a többi. Bár igaz az, hogy a 13. §-ban a bérlő javára egy különleges felmondási jog létesíttetett, e különleges joggal azonban egyidejűleg egy különleges kötelezettség is összeköttetett, még pedig elválaszthatatlanul. A bérbeadótól függ, hogy ezt a különleges felmondási jogot igénybe veszi-e, de ha igénybevette, alávetette magát az azzal egybekapcsolt kötelezettségnek is. A kötelezettséget önként vállalja magára, emiatt jogsérelmet tehát nem panaszolhat. Nem osztom dr. Staud Lajosnak azt az álláspontját, hogy ez a bérbeadóra plus jogot, a bérlőre pedig minust jelentene. Nézetem szerint ez a felmondási jog nemcsak plus jogot jelent a bérbeadóra nézve, hanem egyszersmind kötelezettséget is, a bérlőre pedig minus jogot nem jelent. Ebből az elgondolásból kiindulva, most már nem kell a bérlőt a bérbeadó önkényének kiszolgáltatnunk, nem kell őt a bérbeadó akarata alárendeltjének tekinteni, hanem a bérbeadóval egyenrangú szerződő félnek é» nem kell a 13. §-on alapuló felmondás esetében sem különleges jogi hatást konstruálnunk. A kérdés igen egyszerűen megoldható az általános alapelvekkel. Ha érvényes lett a 13. §-ra alapitott felmondás, megszűnt a bérleti jogviszony a felmondásban kitett időpontban. Ujabb felmondást eszközölni tehát nem lehet. A bérlőnek a bérleményben való bennmaradása, konkludens tények hiányában a bérleti jogviszony folytatását nem jelenti, csupán tényleges állapot, amely végrehajtással vagy a bérlemény átadására irányuló perben hozott Ítélet végrehajtásával bármelyik fél által megszüntethető. A végrehajthatóság feltételének bekövetkezte esetében ugy a bérlő, mint a bérbeadó kérheti a végrehajtást, mert a 632. 4. bekezdése érvényben van s azt alkalmazni kell. A Pp. 632. §. 4. bek. alkalmazása tekintetében nem lehet figyelemmel lenni arra a körülményre, hogy a felmondási jog a bérbeadó érdekében konstruáltatott és nem lehet azt mondani, hogy a felmondás csak az ő érdekében szünteti meg a bérleti jogviszonyt, mert az érvényes felmondás a bérleti jogviszonyt nem valamelyik fél érdekére való tekintettel, hanem a felek érdekére való tekintet nélkül szünteti meg. Az is közömbös, hogy a felmondást melyik fél eszközölte. Nem lehet tehát apodiktikusan kijelenteni, hogy a Pp. 632. 4. bekezdésére való hivatkozással a bérlő nem kérhet végrehajtást, mert hiszen, ha a végrehajtás elrendelését felfüggesztő feltétel beállt s az beállhat a bérbeadó akaratán kivül álló okból is, pl. a lakások felszabadulása folytán, nincs akadálya a végrehajtásnak a bérlő kérelmére való elrendelésének. Vegyük