Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Ünnepi beszéd elmondotta a Hatásköri Bíróságnak 1928. évi december 22. napján tartott jubiláris teljes ülésében

3 a törvényhozás a hatásköri bíráskodást egy független — kizáróan hivatásos itélőbirákból összeállított •— birói szervre, a m. kir. Kúria és a m. kir. Közigazgatási Biróság három évenként váltakozó elnökeinek (másodelnökeinek) a vezetése alatt álló, a m. kir. Kúriának s a m. kir. Közigazgatási Bíróságnak három évenként választott nyolc-nyolc itélőbirájából egybealakitott bíróságra, a Hatásköri Bíróságra ruházta. Az alaptörvény megalkotásakor külföldi példák nyomán komoly megfontolás tárgya volt az a kérdés, hogy az érdekeltség szempontjának előtérbe helyezésével a közigazgatási tisztviselők, vagyis az u. n. hivatalnoki elem belevonassék-e a hatásköri bíráskodásba, avagy kizárólag birói tagokból állittassék össze a Hatásköri Biróság. A törvényhozás azért választotta ázután az utóbbi megoldást, mert a döntő súlyt a függetlenség és a pártatlanság intézményes biztosítására fektette és mert a közigazgatási bírósági tagok közreműködésében a közigazgatási szakértelmet kellőképpen biztosítva látta. Az érdekeltség szempontja csupán annyiban részesült méltánylásban, amennyiben azt a minisztert, akinek ügyköréhez tartozó ügyben a hatásköri összeütközés felmerült, írásbeli nyilatkozat benyújtására és arra is feljogosította, hogy magát a tárgyaláson bármely közhivatalnokkal képviseltethesse. A váltakozó elnökség és a vegyes szerkezet ellen merültek fel az alaptörvény megalkotása idejében aggodalmak. Ezek az aggodalmak azonban utólagosan nem bizonyultak alaposaknak, sőt kitűnt, hogy ennek a magas bíróságnak ilyen váltakozó összeállítása egyenesen célszerű volt. A rokontermészetű ügyek nagy tömegével foglalkozó u. n. szakbiróságok vagy szaktanácsok rendszerének ugyanis az a legnagyobb veszedelme, hogy ilyen szerveknél éppen a hasonló természetű ügyek folytonos ismétlődése következtében az elintézésnek bizonyos sablonossága, egy neme a bürokráciának honosodhatik meg. Ennek a veszedelemnek a legbiztosabb ellenszere a szaktanácsok vezetőinek és tagjainak időnkénti változtatása, szóval a tanácsok koronkénti felfrissítése. Fenntartja, illetve nem érinti a novella az alaptörvénynek azt az elvi álláspontját sem, amely a hivatalból való eljárás rendszere mellett döntött. Amint ismeretes, az 1907. évi törvényhozás főképpen azért foglalt emellett a rendszer mellett állást, mert a hatásköri pert közjogi természetűnek tekintette, amelynél a jogvita voltaképpen nem a magánfelek, hanem a hatóságok között folyik, amelynél ehhez képest a magánfelek közreműködése nem lényeges és pedig nemcsak a pozitiv, hanem a negativ összeütközések esetében sem. Tekintettel volt továbbá a törvényhozás arra is, hogy különösen a negativ hatásköri összeütközési eseteknek túlnyomó nagy része szegény embereknek, cselédeknek, mezei munkásoknak, iparossegédek-