Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - A pénztartozás utáni késedelmes kártérítés ujabbi - de homályos - szabályozása

140 csődöké pedig1 igen csekély, ugy, hogy végeredményben a kétes követelések fedezésére szánt százalék arányszáma csődnél és. kény szeregyezségnél ugyanaz marad, tehát a kény szeregyezségi intézmény a közvetitő kereskedő helyzetén nem változtat... Ezek szerint helyes, üdvös és kivánatos a csőd előtt való egyezségi eljárás, de annak a kisebbségi hitelezőkkel szemben kényszerrel való egybekötése, erkölcsi és gyakorlati indokoknál fogva helytelen és mellőzendő. Különben is magasabb hányad lesz általában a csődben is elérhető, mihelyt a csődeljárás egyszerűbb, tehát rövidebb és olcsóbb lesz. A csődönkivüli kényszeregyezségi intézmény íenntartás;n;i tehát nincs szükség. Ha azonban a törvényhozás a csődönkivüli kényszeregyezségi eljárás fenntartása mellett döntene, kérdés, mi 'történjék az Országos Hitelezői Védőegylettel, melyet mai alakjában és szervezetében fenntartani lehetetlen. Miután a kereskedők a hitelezői autonómia minél tágasabb kiépitéséért lelkesednek és ezért bizonyára áldozatokat hozni is hajlandók, leghelyesebb volna ezt az intézményt államilag átszervezni, hatósági jelleggel felruházni és az egész kényszeregyezségi eljárást erre az intézményre bizni. Ebben az esetben minden fizetésképtelenség — csődöt kivéve — itt volna bejelentendő, s a kény szeregyezségi eljárás't a megállapítandó szabályok szerint ez az intézmény bonyolítaná le ugy, hogy a biróság feladata csupán e védegylet jelentése alapján a zálogjogszerzés megakadályozásában, a szavazás és egyezség elleni előterjesztések feletti döntésben és az egyezség jóváhagyásában állana. Ezáltal ama kényszeregyezségekkel csaknem leküzdhetetlenül tulhalmozott bíróságok lényegesen tehermetesittetnének s a kereskedők is ki volnának elégítve. Más módon az Országos Hitelezői Védegyletet fentartani nem lehet, mert az intézmény máskép teljesen szükségtelen. A pénztartozás utáni késedelmes kártérítés ujabbi — de homályos — szabályozása. Irta: Dr. Pajor Rezső ügyvéd. A pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923. évi XXXIX. t.-c. 2. §-ában a következőkép rendelkezik: 1. „Az adós a lejárat napjától a tényleges fizetés napjáig a hitelezőnek a tőketartozás százalékában kifejezett olyan kártérítési _ összeget tartozik megfizetni, amennyit a tőke százalékába)! kifejezve a m. kir. minisztériumnak e törvény életbelépésével egyidejűleg kiadandó rendelete megállapítani fog." 2. „Ha azonban az adós bebizonyítja, hogy késedelme nem vétkes, továbbá, ha (. . .) teljesen nyilvánvaló, hogy a késedetem ideje alatt a tartozás összegével semmikép sem nyerészkedett, azelső bekezdésben meghatározott kártérítés helyett a lejárat napjától a fizetés napjáig kártérítésként a m. kir. Állami Jegyintézet részéről megállapított hivatalos évi kama'tlábat annyi százalékkal meghaladó kártérítést köteles fizetni, amennyit a tőke százalékában kifejezve a m. kir. minisztérium e törvény életbelépésével egyidejűleg kiadandó rendeletben meg fog állapítani."