Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - A pénztartozás utáni késedelmes kártérítés ujabbi - de homályos - szabályozása

141 3. „Az előbbi mindkét bekezdés alapján járó kártérítés összegének kiszámításában irányadó beti, havi vagy évi százalék magasságát a m. kir. minisztérium a gazdasági és pénzügyi viszonyok változásához képest rendelettel bármikor felemelheti vagy leszállíthatja." A törvény ezen rendelkezéseinél fogva a m. kir. minisztérium a késedelmi kártérítés mérvét tényleg több izben megváltoztatta és pedig a fenti 1. bekezdésbeli u. n. vétkes késedelem esetén az eredetileg megállapított heti 2%-öt idővel havi 1.5%-ra és ezt az utóbbi mérvet 1927 június 15-től kezdve évi 10%-ra szállította le akkép, hogy 1927 június 3-án 4960/1927. M. E. szám alatt kelt rendeletében kimondotta, hogy ,.a kártérítésnek mértékét... a Magyar Nemzeti Bank részéről megállapított mindenkori hivatalos évi váltóleszámitolási kamatlábat í-gyel meghaladó százalékra szállítja le". A 2. bekezdésbeli u. h. nem vétkes késedelem esetében pedig a kamátláb leszállítása évi 27%-ról hat izben következett be és pedig utolsó ízben 1926 augusztus 26-tól kezdve évi 9%-ról évi 8 %-ra akkép, hogy ezen kártérítés „a Magyar Nemzeti Bank mindenkori hivatalos évi váltóleszámitolási kamatlábát 2- vel meghaladó %-ot fejezzen ki". Amikor az előbb említett és 1927 június 3-án kelt kormányven delet az J. bekezdésbeli vétkes kártérítést a Magyar Nemzeti Bank mindenkori évi hivatalos váltóleszámitolási kamatlábat í-gyel meghaladó %-ra szállította le, akkor a 2. bekezdésbeli nem vétkes késedelem kártérítésének mérvét továbbra is meghagyta a tartozási tőkének a hivatalos évi váltóleszámitolási bankkamatlábat 2-vel meghaladó, vagyis az évi 8%-ban. Most legújabban és pedig a Budapesti Közlöny 1928 október 3- i számában a Magyar Nemzeti Bank váltóleszámítolásának kamatlábát 1928 október 2-től kezdve évi 7%-ra emelte fel. Ezen rendelkezést az 1927 június 3-án kelt fenti 4960/1927. M. E. számú kormányrendeletre alkalmazva az 1. bekezdésbeli vétkes késedeleni esetén a hitelezőt megillető kártérítés mértéke 11%-ra (vagyis a „mindenkori hivatalos évi váltóleszámitolási kamatlábat í-gyel meghaladó %-ra") változott át, míg a 2. bekezdésbeli nem vétkes késedelem esetén a kártérítés mértékének 9%-ra (a hivatalos évi váltóleszámitolási bankkamatlábat 2-vel meghaladó %-ra) kellett volna emelkednie. Nem is volt szükség a kormány részéről e tekintetben bármilyen további intézkedésre, mert hiszen a 4960 1927. M. E. számú rendelet a kártérítés mérvének szabályozását a „mindenkori11 váltóleszámitolási bankkamatlábhoz igazította, ennek a hivatalos bankkamatlábnak emelkedése vagy leszállítása volt tehát egyúttal értékmérőnek megállapítva a kártérítés mértéke szempontjából. Nem is merülhetett volna fel kétség sem a tekintetben, hogy ezentúl mennyi az 1. bekezdésbeli és mennyi a 2. bekezdésbeli kártérítési mérték, ha az Igazságügyi Közlöny 1928 október 31-én megjelent 10. számában a „Közlemények" rovatában (és nem a „Kendeletek" fejezete alatt) nem jelent volna meg egy közlemény, amely szószerint a következőkép rendelkezik: ..A Magyar Nemzeti Bank váltóleszámitolási kamatlába az 1928. évi október hó 2. napjától kezdődően évi 7%-ban állapíttatván meg, a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923:XXXIX. t.-c. 2. §-ának második bekezdése szerint járó mérsékelt kártérítés összege a 4960/1927. M. E. szám alatt kibocsátott rendelet értelmében az 1998 évi október 2. napjától kezdődően a tőkének évi 9 (kilenc) százaléka. (T. 505/76. sz.)"