Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Az illetékesség kizárólagosságának kétes esetei a polgári peres eljárásban

76 is. Ennek a 323. §-ában „az előbbi per bíróságánál" meghatározás 'hiányzik. Ehhez képest a német birói gyakorlatban és perrendi irodalomban nem is vált kétségessé az, hogy ez a kereset csak az általános szabályok szerint illetékes bíróságnál indítható meg. így a Gaupp—S'tein kommentár 1925. éivi legújabb kiadásában (I. kötet 869. 1. V.) olvasható, hegy „Különös illetékesség' nincs előirvá. A per ebben az általános szabályokat követi. Ehhez képest nevezetesen a korábbi alperes nem mindig- perelhető a korábbi perbíróság előtt (ha t. i. közben arra nézve az általános szabályok szerint az illetékességi ok megszűnt, hanem csak akkor, ha az általános szabályok értelmében a perbíróság az ujabb per megindításakor is illetékes). Az osztrák CPO. ilyen kereset indithatásáról nem szól. De az osztrák birói gyakorlat ezt szintén meghonosította. (L. Dr. J. Schev: Das Allgemeine Bürgerliche Gesetzbuoh 1926, 65. 1. 105. 1. és 725. 1. 7e. jegyzetet.) Ám az osztrák CPO. 407. §-a is megengedi a megibélt tartásra nézve a biztositdk nyújtás és az adott biztosíték felemelése iránt való keresetet. Külön illetékességet ez a kódex sem állapit meg. Ez ujabb keresetekre ebből folyóan ott is az általános szabályok irányadók. Ezekből nyilvánvaló, hogy ennek a keresetnek a jellege éppen nem olyan, amelv akizáró agos illet ikess.get megkívánja. Csak ésszerűségi okokkal lenne ez alátámasztható. De az alapitélet hozatala után rendszerint csak hosszabb idő múlva indulnak hasonló perek és rendszerint már mas birák ítélnek ezekben. Reájuk nézve sem ismerhető fel kedvezőbb helyzet, mint egy másik bíróság tagjaira nézve. Hasonló a helyzet ahhoz, amikor végrehajtható közjegyzői okiratban kikötött tartás felemeléséről van szó; amikor tehát nincs is előbb-eljárt bíróság. Ilyen esetben nem is lehet szó más illetékességről, mint az általános szabályokban megjelöltek Ugyanez u perjogi helyzet akkor is, ha a büntető bíróság által megítélt tartás felemelése iránt kell pert indítani. A külföldi vagy akár elszakított területen székelt magyar birósáa hozta Ítélet megváltoztatása iránti keresetve sem alkalmazható az előbbi bíróság illetékessége. A kérdésnek ebben az utóbbi irányban való megbeszélése kívül esik a cikk keretén. Mégis megemlilendő, hogv a kir, Curia Pksz 5062/1926. sz. határozatában (1. a Polgári Törvénykezési Jog Tára 1926. évi VII. kötetében a 97. lap^n 94. sz. a.) abból a fikcióból indult ki, hogy az anyaitéletet hozta elszakított (kassai) törvényszék oly tekintet alá esik, mintha már akkor is külföldi bíróság lett volna, amikor az anyaitéletet hozta. Ha pedig nem magyar bíróság járt el, ez a körülmény a lakóhely szerint az uj (kereset indítása idejében illetékes magyar bíróság illetékességét megszüntető körülmény gyanánt figyelembe nem jöhet; akár kizárólagosnak kell tekinteni a PP. 413. §-ában meghatározott illetékességet, akár netm. Éppen ezért óvatosan nem is foglalt állási abban a kérdésben, hogy ez az illetékesség kizárólagosnak tekintendő-e vagv nem? Az előadottakból az is nyilvánvaló, hogv amennyiben eltérő rendelkezés nem lenne az illetékességre, az általános szabályokat kellene alkalmazni. De ugy látszik, hogv az ezt a rendelkezést beszúrta igazságügyi bizottság abból a premisszából indult ki, hogy kifejezett rendelkezés nélkül is a korábbi bíróságot kellene illetékesnek tekinteni. Mert ezt azzal okoHa meg, hogy ezt csak az illetékesség kétségtelen megjelölése végett veszi be a szövegbe. („Annak világosabb kifejezése végett, hogy az ebben a §-ban emiitett keresetet nemcsak az előbbi perben részt veitt fe^ek, h^uem josrutódaík is meginditbatiák, és bopy ennek a keleseinek a bánsága is kétségtelenül meg lényen határozva, a bizottság a 4 sorng^ ezeket a szavait: ,,a felek bármelyike" a következő szavakkal