Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Az illetékesség kizárólagosságának kétes esetei a polgári peres eljárásban

/ / helyettesitette: „az érdekeltek bármelyike az előbbi per birósáaánál"-) Visszatérve a célszerűség kérdésére az erre való tekintet is inkább arra vezet, hogy az illetékességet ne értelmezzük kizárólagosnak. Lehetséges ugyanis, hogy az első per befejezése óta a felek elhelyezkedésében olyan nagy változás állott be, hogy az előbbi biróság előtti perlekedés szinte a józan gondolkodás szabályaiba ütközőnek látszik mind a két félre nézve. Ha pl. az eső per iuditása idejében az alperes Pécsett birt általános illetékességgel, a második per inditása idejében pedg az alperes ilyen illetékessége a miskolci kir. törvényszék területén van. Sőt esetleg az uj per felperese is ott lakik. A felperes a pert a miskolci kir. törvényszéknél indítja niRff és az a^eres pergátló kifogást nem is emel. Esetleg a miskolci kir. törvényszék sem észlel illetékességi hiányt. Már most a célszerűség javallja-e, hogy a fellebbezési biróság az első bíróság érdemben meghozott Ítéletét a PP. 499. §-a alapján kivatalból kasszálja és a feleket a pécsi kir. törvényszék elé utasítsál Mert az illet'késségnek kizárólagosul való felfogása szükségképen ilyen eljárásra kényszeríti a fellebbezési bíróságot. Aminthogy ilyenre vitte a budapesti kir. Ítélőtáblát P- XV. 3263/1927/13. sz. íteletében is, amelyet a kir. Curia is magáévá tett P- VI. 5268/]7. sz. alatt. (L. mind a két határozatot egyidejűen közölve a Polgári Törvénykezési Jog Tára 1928. évi március havi szániában a 33. lapon 58. j:gestszám alatt.) Ebben az esetben tihanyi (veszprém-megyei) lakos perelte a Duna—Száva Adria Vasút társaságot Budapesten, a felek kifogást nem emeltek. Ezek a felek ennélfogva most Nagykanizsán (Zala-megyében) kénytelenek ujabb pert folytatni, bár ők belenyugodtak a budapesti illetékességbe. Ez rájulk nézve sokkal kényelmesebb is lett volna és a budapesti kir. törvényszéket az ítélkezésben érmen nem hátráltatta az. hogy az korábbi Ítéletet a nagykanizsai kir. törvényszék hozta! A kérdést körültekintően taglaló me: okolást azonban ezek az ítéletek nem tartalmaznak. A kir. Ítélőtábla megokolása pusztán csak az, hogy: ,.a kialakult bírói gyakorlat a törvény e rendelkezését az illetékes biróság kifejezett (kijelölése folytán kizárólagos iletékességnek tekinti". Hogy e tekintetben véglegesen birói gyakorlat alakult volna ki, ismeretlen. Hiszen a kir. Curia fennteöbb felhívott Pksz. 5062/1926. sz. határozatában még kitért az e kérdésbei való állásfoglalás elől! A kir. Curiának a kir. ítélőtábla határozatát honoráló P. VI. 5268/J927. 17. sz. döntése is csak azt a megokolást tartalmazza, hogy: a PP. 413. §-a világosan és kifejezetten megjelöli az illeté1•kes bíróságot; ennélfogva ezt az illetékességet kizárólagosnak kell tekinteni. „Hozzáteszi még azt is, hogy: „a 43.700/1925. I. M. sz. rendelet is a hasonló tárgvu pereket szintén kifejezetten, az előbbi per biróságának hatáskörébe tartozóknak mondja". Ámde egyrészt e rendelethely a m. kir. munk isbiztositó bíróságok hatáskörére és a rendes bíróságok hatáskörére (nem illetékességére) vonatkozó átmeneti szabályozást tartalmazza, másrészt semmivel sem mond többet. Idem oer idem! Azonban mésr abból, hogy a törvény valamely illetékességet világosan és kifejezetten megjelöl, még nem is következik a kizárólagosság, így ha valakire nézve más illetékesség nincs általában a törv'ny szintén ily módon rendeli ir/invadónak az általános illetékességet De ar/ért az általános illetékesség bár az adott esetben konkrété kizárólagos és egyedüli, perjes-i értelemben máarsem az Vagyis ha valakit a fórum d°micilii helyett o*v bíróságnál perelnek, amely ráia néz-^e. semmiképen sem illetékes, a PP. 180. §. L-ben megszabott időponton tul az Magyar JOÍÍÍ Szemle 7