Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Az illetékesség kizárólagosságának kétes esetei a polgári peres eljárásban

74 nézve a Szerző álláspontja idézett műve 171. 1. II. B. 6. alatt az, hogy másutt is inditható per a harmadik személy által a korábban inditott per felei ellem. De ebben az esetben a per lényegében önálló per, nem beavatkozás a korábbi perbe. Ebben az értelemben a Szerző álláspontja iszerint a í'őbeavatkozás perére az anyaper illetékessége kizárólagos.) Dr. Kovács Marcel nézete (a Polgári Perrendtartás c. műve II. kiadás I. füzet 139. 1. III. jegyzet III. bekezdés) az, hogy „A PP. az illetékesség kizárólagosságát csak rendszerint, de nem mindig fejezi ki a „kizárólagos"' jelző használatával- Kizárólagos tehát az illetékesség akkor is, ha a törvény parancsoló szövegéből (pl. 74!). §.) vagy a pernek valamely más eljárással való összefüggéséből • (pl. 83. ^.) megállapítható és ha a per eldöntése törvény vagy törvényes rendelet által (pl. VHT. 236., 244. §-a, Ppé.35. §^a, Ppé. 39. §-a) kifejezetten külön ügybiróság elé van utalva''. Dr. Kovács Marcel álláspontját az alábbiak szerint helyesnek talált ügybirósági illetékességet nem tekintve mint egyedülállót és megokolással nem kísértet a fenntiek ellenében nem lehet döntőnek tekinteni, hanem általános elvként azt lehet megnyugvással elfogadni, hogy a törvényben a kizárólagos illetékesség sora taxative zárt sor, és átalában csak az illetékesség ilyen, ame'yet a törvény ilyennek mond ki; kiterjesztő értelmezésnek pedig nincs helye. Azonban a gyakorlat nem méltatta figyelemre az irodalom álláspontját még annyiban sem, hogy arról tudomást véve legalább megnyugtató cáfolatra érdemesítette volna. Természetesen igy lehetetlennek látszik az elmélet és gyakorlat között a szükséges érintkezést fenntartani, a kölcsönös hatás és összhang érvényesülésének teret adni. Ehelyett amig a kir. Ouria a Polgári Törvénykezési Jog Tára 1926. VII. kötetében a 97. lapon közölt s dr. Vincemti Gusztáv figyelemreméltó megbeszélésével kisért, alább még bővebben ismertetett Pksz. 5062/1926. sz. határozatában az e kérdésben való határozott állásfoglalás elől kitért, a budapesti kir. Ítélőtábla a PP. 413. §-a alapján inditott perben már a birói gyakorlatra hivatkozással jelentette ki kizárólagosnak a korábbi per bíróságát (P XV. 3263/1927/13. sz. a.), amit a kir. Curia (P. XVI. 5268/1927/17. sz ítéletében) magáévá tett. (Ezek közölve vannak a Polgári Törvénykezési Jog Tára f. é. 3. számában a 33. lapon és alább még bővebb méltatás tárgyát alkotják.) Azonban ezek az utóbbi határozatok meggyőző megokolást nem tartalmaznak; inkább csak kijelentik az álláspontot. Ezekkel tehát a kérdés megnyugtatóan véglegesen még nem tekinthető elintézettneík, még a PP. 413. §-a nézőpontjából sem. III. Sorra véve a fenntebb II. pontban elsorolt eseteket: ad A) A PP. 45. §-a szabályozza az alávetéses illetékességet akként, hogy az alávetés csak uj illetékességi ok; de emellett az egyéb illetékességek is igénybe vehetők. Az egyébként fennálló illetékességet pedig csak akkor nem lehet igénybe venni, ha a felek usrv állapodtak meg, hos-y a perben csaik az okiratban meghatározott biróság legyen illetékes. A min. megokol ás azt mondja, hogy „a felek jogosítva vannak egy biróság kizárólaaos illetékességét megállapítani" A törvény azonban nem mondja, hogy ez az illetékesség kizárólagos lenne. Az nem lehet kétséges, hogy a felek között az alávetés üven ecetben kizárólagos. De a felek nincsenek kötelezve arra. hogv ezt a kikötést érvényesítsék. Ha pedig a felek és •különösen az alperes tetszésétől függ. hogv ezt igénybe vegye-e, nem lehet szó a törvénv értelmében való kizárólagosságról. Ha tehát az alperes a kikötésre alapítható pergátló kifogását a PP.