Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Az illetékesség kizárólagosságának kétes esetei a polgári peres eljárásban

7,'} 115. 1. 4. jegyzetben) így ir: „Kizárólagos illetékességi okok azok, amelyek mint ilyenek vannak megjelölve vagy amelyekre nézve a prorogatio kizárása a ZPO. 40. (és 58.) §-ából kitűnik." (ZPO. 40. §-a II. szerint az illetékesség kikötése megedhetetlen. ha a vita más. mint vagyonjogi igényekre Vonatkozik vagy ha a kereset részére kizárólagos illetékesség van megalapitva. Az 58. esete a tulajdonos által felhagyott ingatlanra vonatkozó per továbbviteléi rendezi.) Gaup-Stein ZPO. für das deutsehe Reich kommentárjában (1925. I. kötet, 62. 1., 12. §. jegyzetében) olvasható, hogy „Az általános illetékesség átfog minden jogvitát valamely személy ellen, azokat is. amelyekre nézve különös illetékesség áll fenn, ha ez nincs kizárólagosan nyilvánítva. Egészen világosan szabja meg az osztrák Jurisdiktionsnorm (1895 augusztus 1.) a kizárólagos illetékesség körét amennyiben: „Különös illetékességek" főcím, „1. Kizárólagosak" alcim alatt a 76—85. §-okban taxatíve sorolja fel a kizárólagos illetékességek eseíeit (76. házassági ügyök; 77. hagyatéki ügyek; 78. §.); hitbizományi ügyek; 79. bírák által és ellen indított perek; 80. bírói hivatalnokok által elkövetett jogsértésekből eredő kártérítés; 81. ingatlanra vonatkozó perek; 82. §.: vizjogi perek; 83. és 84. bérleti perek; &5. exterritorialis személyek perei). Nálunk a bonyodalom nagyrészt abból keletkezett, hogy a PP.-ban a kizárólagos illetékességi okok a német ZPO. rendszerének megfelelően nincsenek az osztrákékhoz hasonlóan egy címben taxativ csoportosítással egybefoglalva és emellett a gyakorlat a „kizárólagos" jelzőt nem mindig terminus technicusként perjogi értelemben, hanem a közönséges beszédbeli tényleges értelemben értékelte, ami kevésbbé történt volna meg, ha az efajta illetékességek egy cim alaift már formailag is taxáitan, vagyis az egész család együtt lett volna a rendszerben. A magyar irodalomban: Dr. Magyary Géza „Magyar Polgári Perjog" o. műve 1913-ban megje'ent első kiadásában (187. 1. cl) szintén előadja, hogy „Az összefüggés harmadik csoportja: volt perrel való összefüggés. Ennek legszembetűnőbb példáját látjuk a PP. 186. §-ában, amely szerint ha a felperes a perbebocsátkozás előtt keresetétől eláll, az alperes ugyanazon bíróság előtt a felperes keresetével érvénvesitett jog fenn nem állása iránt indíthat pert. Ilyen az É. t. (Ppé.) 18. §-án alapuló összefüggés is, midőn az ügyvédi költség és díj megállapítását a főeljárás befejezése után kéri a fél. Mindezen a Pv. által szabályozott esetekben az összefüpaés nem állavit mer/ kizárólanos Wetékesséaet." Ugvancsak dr. Magyary Géza műve második- kiadásában (133. 1. III) azt irja, hogy: A törvény értelmében kizárólagos illetékességnek csak azt szabad tekintenünk, amelyet a törvény kifejezetten kizárólaaosnak mond, ugy hogy mindig a törvény megfelelő kifejezését kell e részben irányadónak tekintenünk. Nem elegendő tehát a kizárólagos illetékesség megállapitásához magáiban véve az sem, hogy a törvény az illetékességet parancsoló formában (andó endő) határozza meg. A törvénv nem összefüggően, hanem különböző helyeken, szétszórtan rendelkezik a kizárólagos illetékességről... Vannak más illetékesséai okok is, pl. iaényper, fobeavntkozási ver illetékesséae, amelyekre nézve a kizár óla "nssáaot kimondani lefjalább is annyira indokolt lett volna, mint azokra, amelyeket fenntebb felsoroltunk- De mivel a törvénv nem tette< azokat méasem tekinthetjük kizárólagosaknak. Eszerint korábbi felfonásunkkal szemben a kizárólanos illetékesséai okok sara nem nyílt, hanem zárt, taxativ." (A főbeavatkozás perére