Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 3. szám - A viszontvétkesség kérdése anyagi jogi megvilágításban. (H. T. 85. §. III. bekezdéséhez.)
65 A magánjogi kódex tehát a perjogi fogalmakkal ós a lehető perjogi helyzetek — typus — esetével számolva szól hozzánk. Viszontkereset folytán mindJcét házasfél hibájából történhetik a házasság felbontása. Vájjon: a felperes, aki keresetétől elállott, az alperes viszontkeresete ioiytán íoiyó perben a ver folyama alatt felmerült bontóokot a viszontkeresetet inditó alperessel szemben nem érvényesíthetné'? Hol volna erre a tiltó szabály1? És hol szól a magúnjog: e magánjogi jogosultság érvényesítésének módjáról? És vájjon perjogilag meg szabad akadni ezen az egyszerű változaton1? Vájjon a magánjog a perjog részére miként formulázhatta volna — a perjogi fogalmakkal összhangban — ezeket a helyzeteket! Sehogy! Mert ez nem a magánjogi szabályok centruálásának feladata!10 . Már most nézzük: „mi a viszontvétkessé nyilvánításhoz való joa mibenléte"? „Mi e jog célja"? A H. T. 85. II. §. bekezdése rendeli: ha viszont vét késség folytán mindkét házasfél hibájából történik a házasság felbontása, a biró mind a két házastársat vétkesnek nyilvánja. A házasság jog rendszere: a vétkességre lévén felépitve, a vétkesség kérdésén fordul meg a bontás. A jog célja tehát az, hogy csak a vétkesség fennforgása esetén bontassék fel a házasság, de bármelyik féllel szemben forog is fenn ez a vétkesség: a vétkesség azzal szemben megállapítandó — kérelem esetén. A házasfél a fontos a magánjog szerint, nem pedig: a házasfél felperesi, vagy alperesi perjogi helyzete A magánjogi szabályozás a házasság zárt jellege folytán a házasfelekre vonatkozó szabályozással kívánta szabatositani a bomlás alapját képező vétkesség kérdését. És ebben rejlik aviszontvétkessésr nyilvánításhoz való jog mibenléte is. A H. T. 85. §. II. bekezdé«ének szövege szerint: ..Ha v!szovtkereset folytán mindkét házasfél hibájából történt a házasság felbontása, a biró mind a két felet vétkesnek nyilvánítja." A törvény e rendelkezéséből világos, sőt elhomályositatlau tényként áll előttünk, hoi°T a törvény-hozó azt a typus-esetet vette szabálvozandónak. amidőn: a felveres keresete és az alperes viszontkeresete folytán kell a bontás kérdésében dönteni. Az indokokban a vétkesség szempontjából mondja: még ha a biró a kereseteknek nem ad helyet, de a viszontkereseteknek ad helyet, akkor felperest feltétlenül vétkesnek kell nyilvánítani.11 A házasfelek perjogi viszonyában tehát kizárólag az a per10 Én ugy nézem, hogy'la professzorok cz egyszerű vonalú gondolatmeneten talán álmélkodhatnak, de mi, gyakorlati jogászok, még az ilyen lényegtelennek látszó szempontokkal is harcban állunk az egyszerű igazság megvalósításáért. Az élet sürgeti e harcot. 11 A törvényhozó tehát már számol azzal az esettel, hogy a per csak a viszontkereset folytán vezet bontáshoz. Már pedig az alperes ellen irányuló perben okvetlen kell, hogy felperes legyen, ha ez: a viszontkeresetet inditó alperes személyében burkolódzik is. A törvény azonban ezáltal a keresetével elutasított felperest nem foszthatja meg az anyagi jog szerint a keresetbe vitt jogon tul fekvő magánjogi jogosítványaitól s igy a viszontvétkességi kérelem előterjeszthetésótől.