Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A viszontvétkesség kérdése anyagi jogi megvilágításban. (H. T. 85. §. III. bekezdéséhez.)

64 érvényesített jogtól a hatéerő szempointjíábói semmiben sem külön-bözik a viszontkeresettél érvényesített joa (Pp. 642. II. bekezdés.). Ebből okszerűiéi? foly, hogy az önálló keresettel fellepő házasfél, viszontkereset támasztása esetén sem szorítható szűkebb anyayijogi jogkörre. Alakijogi nézőpontból tehát a viszontkeresetet támasztó alperes:felperes és a felperes:alperes épugy, mintha az alperes magánjogi igényét a viszontkereset emelése napján szabályszerű keresetlevélben önálló perben érvényesítené. A bíróság: az „egységes" elbírálás elve alapján a két pert feltétlenül egyesítené: de ezesetiben az a peresfelek perjogi állásán mit se változtatna — az elnevezésben.7 Ezzel demonstrálni akartam azt a játékot, amelyet a H. I. 85. §. III. bekezdésében előforduló „alperes", szóval a gyakorlat évek óta űzött.8 Magyar jogász előtt ízléstelenség volna még csak említeni is, hogy a H. Törvény szerkesztésében résztvevő nagyságok a kereset ts viszontkereset egymáshoz való viszonyát és utóbbi ecetben a peres felek perjogi helyzetét minden vonatkozásbau nem ismerték volna. Azért, mert a gyakorlat téves ösvényre jutott, a törvény szövegének nem sejtett következményei nem háríthatók át a törvényszerkesztőkre. A törvényszerkesztés technikája pedig kizárja, hogy a törvény szövegéibe olyan módozatok is felvétessenek, amelyek más törvényben szabatosan adva vannak, vagy a tudomány tanítása szerint: adottnak tekintendők.9 A perjog: kiválása a magánjogból oly erőteljes formában (rendszeres perrendtartásokban és a perjogi tudományban) történt, hogy az 1894:XXXI. t.-c. megalkotásakor a magánjogi tételek között nem szabadott foglalkozni azzal, hogy a felperes és alperes viszonya miként alakul viszontkereset esetén. A házassági anyagijogi kódex készítői a perjogi tudomány teljes ismeretében (és mások hasonló ismeretének feltételezése mellett) szövegezték aH. T. 81—103. §-ait és osak a szokásos esetet: az életben jelentkező általános szabályt 'kívánó ©setét igyekeztek megszövegezni'. 7 Egyesítés esetén egyszerűen az ügyvitel szabja meg, hogy melyik perhez kell a másikat vagy a többit csatolni. 8 A házassági jog tiszta forrásvizénél: a német szöveg kommentálásánál erre az esetre is világos és szabatos felvilágositásokat talárunk! 9 Grosschraid—Zsögöd bámulatos részletességgel számol be arról, hogy a H. T. javaslatának megalkotása: „mennyi vajúdáson ment keresztül". Utal arra, hogy a törvény nagy megalkotója mennyire, forszirozta a rövidítést, az összevonást és emellett kiemeli, hogy törvényszerkesztési szempontból a miniszter a finomságra és simaságra törekedett. A legkisebb szövegezési kérdésnél is finom jogászi elmeéllel dolgoztak és ha egyik-másik munkatárs valamely kifejezést commotált, a „lángeszű miniszter önelégülten mosolygott önesztergálmánya felett". Ez az esztergályozás tette a H. T. szövegét — ha szabad irodalmi osztályozással élnem — balladaszerüvé. Annyira tömör, annyira eseményszerű gyorsasággal folyik és oly szabatos, dallamos magyarsággal van szerkesztve, hogy valóban csak a nagy idők legkiválóbb magyar jogászai alkothattak ilyent. Épen ezért a törvény szövegét nagy jogászi készséggel szabad magyarázgatni és kiváló jogászi képzettséggel lehet ahhoz kritikailag hozzányúlni Az adott szöveg tehát jogászilag értéklendő.