Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A viszontvétkesség kérdése anyagi jogi megvilágításban. (H. T. 85. §. III. bekezdéséhez.)

63 felfogás domborodik ki, hogy: a felperes nem alperes, tehát a törvény által megnevezett aiveres jogosultsága a felperest meg nem illetheti. A Kúria legújabb gyakorlata szerint azonban ez a merev álláspont ma már túlhaladott és az 1927. évi április 27-én hozott P. III. 4838/1926. sz. Ítéletében ekként érvel: a felperes keresetétől kifejezetten elállott, a felperesnek tehát keresete nincs és őt az eller.fele által támasztott viszontkereset következtében, az elállás után folytatott eljárásban jogilag alperesként eljáró félnek kell tartani.5 íme. ez az indokolás is kétségtelenné teszi, hogy a Kúria a verjoai helyzetet és a törvény szóhangzatát tisztán perjogias elgondolással vizsgálta és ebből a szempontból zárta el a felperest a múltban az anyagi jog szerint őt megillető kifogás (viszontvétkességi kérelem) előterjesztésére való jogától.6 Ezek után teljesen tárgytalan a Kúriával szemben az an7/agi-jogi jogosultság mibenlétét részletesebb megbeszélés tárgyává tenni, azonban nem zárkózom el az általam annyiszor jegyzetezett vitás kérdés magánjogi megvilágitása elől sem, mert több reflektor világa mellett kétségtelenül jobban látnak a gyengén látók is. A jogi vakság ellen természetesen csak a osodák segítenek. A Házassági Törvény a házasfelek teljesen egyenlő jogosultságának az elvén épülvén fel, nyilvánvaló, hogy az abszolút és relatív bonitóokok érvényesítése bármelyik házasfélnek teljesen egyenlő és korlátlan magánjoga — a törvényben meghatározott batáridők betartása mellett. A H. T. 75. §-a értelmében a H. T. 76—80. §-ban meghatározott okokból a házasság felbontását bármelyik fél kérhetvéin, a perjog nem korlátozza egyik felet sem abban, hogy az ellene indított bontóper folyama alatt szintén önálló bontó pert tegyen folyamatba — a viszontkereset mellőzésével. A házassági törvényben gyökerező magánjogi jogosultság érvényesítésének módja önálló kereset vagy viszontkereset, a magánjogi jogosultságot (kellő időben és helyen előterjesztve) nem deformálja s még kevésblbé deminuálja. Az önálló keresettel 6 Perjogi fejtegetésem szerint a felperes: nem csak az elállás után folytatott eljárásben alperes, hanem a viszontkereset emelése pillanatától: a viszontkeresettél szemben alperes. — Ez a keresetelejtési motivum olvasható; a P. III. 3138—1925. sz. Ítéletben (M. Tára VIII. sz. De a P. III. 3466— 1923. sz. ítélet is a felperest jogosítottnak tekintette. 8 Igen jellemző a Polgári Jog 1927. évi 7. számában (187. 1.) hivatkozott 4838—1926. sz. Ítélet idevonatkozó indokolása: „Az iratok szerint a felperes szintén kérte a házasság felbontását. Erre irányuló keresetétől azonban... kifejezetten elállott. A felperesnek tehát keresete nincs és őt az ellenfele (!) által támasztott viszontkereset következtében, az elállás után folytatott eljárásban jogilag alperesként eljáró félnek kell tartani. Erre való tekintettel a m. kir. Kúria arra nézve, hogy a felperes vétkességi kérelmet terjeszthessen elő, nem látott gátló akadályt a H. T. 85. §. III. bekezdésében foglalt abban a rendelkezésében, hogy vétkességi kérelmet csak az alperes terjeszthet elő..." íme, tisztán áll előttünk a kifejezetten perjogias levezetés, holott elegendő lett volna azt kiemelni, hogy az anyagi jog bármelyik házas félnek jogot biztosit a viszontyétkességi kérelem előterjesztésére s ez a jog koreset hiányában a felperest is megilleti. 6*