Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A viszontvétkesség kérdése anyagi jogi megvilágításban. (H. T. 85. §. III. bekezdéséhez.)

A kúria ujabb és helyes irányú gyakorlata az erkölcs által telitett jogszabály által megtestesített igazságot érvényre foggá minden vonatkozásban emelni, azonban ezidőszerint még ugy a gyakorlat, mint az elmélet a vonatkozó egész jogterületet nem tudja áttekinteni. Az egyes esetek látószögéből mondhatnám: a fától nem látják az egész erdőt Én ugyanis a H. T. 85. §. III. bekezdésében foglalt jogszabály helyes alkalmazásának módozatait perjogi szempontból oly részletességgel törekedtem feltárni, hogy a jogszabály értelme tekintetében semmi kétség, semmi homály fenn ne maradjon. Dr. Ballá Ignác ur azonban azt az álláspontot juttatta kifejezésre, hogy perjogi okfejtésem9 helytálló voltához kétség nem férhet, de nézete szerint: „a perjog fegyvereivel ezt a csatát megvivni nem lehet. A perjogi analizis a vitakérdés megoldásához el nem vezethet, mert a perjog az eszköz kérdése, a lényeg azonban az. hogy: mi a házastársak materiális joga, közelebbről: mi a viszontvétkessé nyilvánításhoz való joa mibenléte, mi a jog célja, mik a gyakorlásának előfeltételei stb. stb." Nevezett cikkiró ur szerint: azt a kérdést, hoigy melyik házastársat illeti meg e jog, melyiket nem, nem a perjogi pozicioból redukált érvek döntik el, hanem a megfelelően keresztülvitt magánjogi analizis.4 Ennek megejtóséig és eredményeinek Ibevárásáig tehát — mondja a cikkiró ur — a felvetett vitakérdésben véglegesen állást nem foglalhatunk! A szakirodalmi állásfoglalás ós a közölt határozatokban észlelhető formakeresés arra kényszeritenek, hogy a H. T. 85. §. III. bekezdésében foglalt jogszabály magánjogi analízisét is foganatosítsam. Megvallom, hogy ezt a nézőpontot már cikkem kezdetén végiggondoltam, azonban én a Kúria gyakorlatában a jog érvényesülésének akadályaként: a verjogias felfogást találtam előtérbe helyezettnek és a lovagi torna régi rendszere értelmében ug*yanolv fegyverzettel léotem a küzdőtérre. A m. kir. Kúria állásfoglalása nem a házasfelek egyenlő anyagi-jogi helyzetét tette vitássá banem a viszontvétkesség emelésének s:átj aként a ver jogi alveresséoet állította oda. A vita magánjogi analízise szempontjából tehát kétségtelenül azt kell elsősorban tisztán látni, hogy a m. kir Kúria a H. T. 85. III. bekezdéséiben meghatározott viszontvétkesség kimondása iránti kérelem előtériesztésére való jogosultságot: a magánjogi jogosultság, Ara2y a perjogi jogosultság szemszögéből nézte-e, vizsgálta-e és döntötte-e el? Én ugy nézem, hosíy dr. Ballá Ignác ur akkor, amidőn a viszontvétkesség iránti kérelem magán jogias szempontjait fejtegeti, nem helyezett kellő súlyt arra, hogy a Kúria a viszontvétkességi kérelem elutasítását nem a törvény indokolásának gondolatmenetében motiválta, vagyis nem foglalta el azt az álláspontot, hogy: aki keresettel élt a házasság felbontása iránt, az feltétlenül elesett a viszontvétkesséa kimondása iránti kérelem előterjesztésétől, hanem a közölt határozatokból az a perjoaias 3 Felperesi viszontvétkesség a házassági bontóperben. Polgári Jog 1927. 4—5. sz, 4 Megjegyzem, hogy dr. Virág Gyula ügyvéd ur is a Jogászegyletben tartott előadásában a H. T. 85. §. III. bekezdésének magánjogiaK magyarázásával kivánta a Kúria ama gyakorlatát kiegyenlíteni, amely ezerint: csak az alperes jogosított viszont vétkességi kérelmet előterjeszteni.