Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - Francia törvény a "kereskedelmi tulajdon" védelmére

55 bérlője tönkretételét, a hosszú évek munkájával összehordott ^inimateriális üzleti vagyon elpusztulását idézné is elő. Sőt, módja nyilik arra is, hogy kitett bérlője verejtékes munkájával szerzett üzleti klientélájábam rejlő vagyoni értéket többé-fkevésbbé elhalássza akár oly módon, hogy maga nyit a kilakoltatott üzlet helyén hasonló üzletet, akár más konkurrensnek engedi át azt a helyiséget, természetesen megfelelő bértöbbletéit. E visszásságot — mondhatjuk: visszaélést — a törvény háromirányú kártérítési kötelezettség bevezetésével akarja kiküszöbölni: 1. Teljes kártéritést rendel arra az esetre, ha a tulajdonos a bérlet lejártakor, a törvényben felsorolt megszüntető okokon kívül, nem hajlandó a ibérletet megújítani az e célra szolgáló birói arbitriumban megállapítandó bérért. Ez a törvény főesete. 2. Az előzőtől függetlenül (vele esetleg konkurrálólag) a gazdagodásig menő kártéritést szab bárkinek (a tulajdonosnatk vagy másnak) terhére, aki a bérlet megszűntét követő öt éven belül az előző bérlő által elhagyott üzlethelyiségben hasonló üzletet nyitva, elődjének klientélájából „észrevehető" hasznot nuz. 3. A bérlő által a bérleményben eszközölt s a bérértéket fokozó beruházásokért (javitásokért) megtérítést rendel, legfeljebb azonban az anyagérték és munka erejéig, a kimenő bérlő javára, kivéve, ha e beruházások a szerződés szerint a bérbeadó tulajdonába mennek át. Mindenekelőtt ezt az utóbbi pontot, mely az eddigi jogelvekkel szemben semmi ujat nem tartalmaz, kikapcsolhatjuk fejtegetéseinkből. Vizsgáljuk ellenben a másik két pontot közelebbről. A törvény súlypontja az 1. alatt emiitett rendelkezésen van. Ennek értelmében a törvény a teljes kártérítés fenyegető szankciójával rászoritja a tulajdonost, hogy a lejárt bérletet megujitsa. (A megujitás az eredeti béridőre, legfeljebb azonban 9 évre. határozatlan tartamú bérleteknél 3 évre szól.) Az eljárás, melyet itt csak annyiban érinthetünk, amennyiben az anyagi jogi rendelkezések megvilágítására szolgál, ez: A bérlő, ki bérlete megujitására reflektál, a bérlet lejárta előtt legalább másfél évvel bejelenti igényét biróság utján vagy térti vevényes levélben a tulajdonosnak. (A törvény életbeléptekor már lejárt vagy másfél évnél korábban lejárandó bérleteknél, — mert a törvénynek visszaható ereje van! — az átmeneti rendelkezések három havi terminust adnak erre a célra a törvény kihirdetésétől számítva.) Ha a felek nem tudnak megegyezni, bármelyik fél kezdeményezésére először az illetékes törvényszék elnökéhez kell fordulniok, ki megkisérli az egyezség létrehozását. Ha ez mem sikerül, választott birói eljárás következik (egy-egy tág mindkét fél részéről). Ha ezek sem tudnának megegyezni, az ügy visszakerül a törvényszéki elnökhöz, ki a felek, a választott birák s esetleg szakértők meghallgatásával határoz. Határozata ellen egyfokú fellebbvitelnek van helye. A választott biróság feladata leggyakrabban az uj bérösszeg niegállapitá.sa lesz. Ennél a birák figyelembe vesznek minden mértékadó körülményt, igy különösen a más részről jött bérajánlatokat is. tartoznak azonban ez utóbblakat megvizsgálni nemcsak arra nézve, hogy azok „őszinték és valódiak-e. hanem arra nézve is, hogy arányban vannak-e azzal a bórértékkeL melyre a tulajdonos ésszerűen (raisonablement) számíthatott" (!) Ha Ilyen aránytalanságot nem tapasztalnak, a birák a fizetendő bérösszeget a valódinak és őszintének elismert külső ajáulatban állapítják nieg. mely-ért a régi bérlőnek etőjogta van a bérlet megtar-