Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 2. [r.]

411 kör hiányából az ügy mie0vl2SSigiállásáit a limine l'.itis magától elhárítani. Ezzel a leverő akorddal le is záiihatjiik az előreboicsátott probléma-triasz utolsó pontjának elemzését. * . Nem tartozik ugyan szorosan témakörünkbe, mégis minthogy bizonyos következtetések, párhuzamok a kifejtett szempontokból adódnak a 250. cikkel kapcsolatos hatásköri Aniták tekintetébein is, talán nem lesz minden érdek és eredmény nélkül való, ha fejtegetéseinkben ezeket az összefüggéseket is érinteni fogjuk. A 232. és 250. cikk szembeállításából kitűnik, hogy amig az első cikk bizonyoe eljárásokat rendszabályokat megenged a központi hatalmak honosainak javaival szemben a szövetségesek régi területein, addig az utóbbi cikk a Békeszerződés rendelkezései folytán átcsatolt területeken fekvő magyar javaikat megvédi a hasonló rendszabályok ellen, illetőleg eltiltja a szövetségeseket azok alkalmazásától. Iíogy közelebb jussunk a két cikk értelméhez, azt kell megvizsgálnunk, mit tilt az egyik és mit enged meg a másik? Minthogy a 250. cikk a magyar javak védelmét foglalja magában az átcsatolt területeken ugy a iiáborus kivételes intézkedések, mint a háborút követő időben foganatosított kény szerfelszámolások ellen s ennek a védelemnek ellenlábas rendelkezése a 232. cikkben található meg a szövetségesek régi területein fekvő magyar javak tárgyában és pedig nevezetesen annak b) és c) pontjaiban: nyilvánvaló, hogy a 250. cikk szempontjából a 232. cikknek csupán b) és c) pontjai bírhatnak jelein fejtegetéseink céljából jelentőséggel. Mit engednek meg az ezekben a pontokban foglalt rendszabályok? Felelet: a magyar javak lefoglalását és felszámolását a szövetségesek régi területein. Mit tilalmaz viszont a 250. cikk? Válasz: a magyar javak hasonló lefoglalását és likvidációját az á t csatolt területekem Annak a helyzetnek ós alkalomnak megfelelően, amely időpontban az ellenséges javak lefoglalása éis felszámolása történhetett, két időrendbeli tilalom jut a 250. cikkben kifejezésre: az egyik vonatkozik azokra a felszámolásokra ós lefoglalásokra, amelyeket a szövetségesek még a Békeszerződés hatálybalépése előtt, a 238cikk meghatározása szerint jogilag még a háborús állapot alatt, tényleg pedig a fegyverszüneti szerződés megkötésétől a Békeszerződés hatálybalépéséig terjedő idő alatt foganatosítottak, amenynyiben ugyanis a szövetségesek utóbb a Békeszerződéssel jogilag átengedett területeik birtokába már a Békeszerződés életbelépését megelőző időben tényleg jutottak s a nemzetközi jog alapvető elveinek félretételével már ez idő alatt lefoglalták és felszámolták a magyar javakat. Ezt a tilalmat a 250. cikk 2. bekezdése foglalja magában azzal a rendelkezésével, hogy az emiitett javak minden lefoglalásból és felszámolástól, a kisajátításra, kényszerkezelésre vagy zár alá vételre vonatkozólag az 1918. évi november 3-ától a Békeszerződés életbelépéséig alkotott bármely más rendelkezésitől mentesen fognak visszaádatni. Az ebben a rendelkezésben foglalt tilalom, mint az átcsatolt területekre fennálló kivételes rendszabály szemben áll a 232. cikkben a szövetségesek régi területein megengedett általános lefoglalásig és felszámolási rendszabályokkal. Ha azonban keressük azt az általános szabályt, amelynek kivételeként van a 250. cikk 2. bekezdése odaállítva, azt a 232. cikk a) pontjában nem találjuk meg, mert ez a pont azokról az intézkedésekről szól, amelyeket a központi hatalmak foganatosítottak a szövetséges állampolgárok javaival szemben, de nem foglalja