Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 2. [r.]

magában a b) és c) pont sem az általános szabályt, mert ezek háboiu utáni likvidációk esetével foglalkoznak; az e)—k) pontok pe dig, amelyek ugyancsak a szövetséges állampolgárok érdekeit védik a központi hatalmak által foganatosított rendszabályokkal szemben, szintén nem vehetők alapul, igy tehát marad csupán a d) pont és a csatolt Függelék 1. és 3. szakasza, mint amelyek kölcsönös háborús kivételes intézkedések felől látszanak rendelkezni 6 amelyek azt az elvet fejezik ki, ha nem is a megkívántató szabatossággal, hogy a háborús kivételes intézkedéseket, azokat is, amelyeket a szövetséges es társult hatalmak által a központi hatalmak állampolgárainak javai ellen foganatosítottak, érvényeseknek kell tekinteni a szövetségesek régi területein. Ennek az általános szabálynak kivételét foglalja magában a 250. cikk 2. bekezdése s az ebből folyó igények, felszólamlások tárgyában biztosítja a felszólamlók részére a hatáskört. A Békeszerződés hatálybalépését követőleg a központi hatalmak állampolgárainak javaival szemben foganatosított felszámolási rendszabályokkal viszont a 232. ciikk b) ós c) pontja foglalkozik, mint amelyekkel a szövetségesek régi területein fekvő ezekre a javakra a lefoglalást, felszámolást megengedi. Ez alól a norma alól kivétel a 250. cikk 1 bekezdése, amely pro futuro, vagyis a Békeszerződés életbelépésétől kezdődő időponttól fogva tilalmazza a Békeszerződéssel átengedett területeken azokat a rendszabályokat, amelyeket a 232. cikk b) és c) pontja a szövetségesek régi területein megengedni látszik. A Békeszerződés 250. cikkének 1. bekezdése szerint a magyar állampolgároknak a volt osztrák-magyar monarchia területein fekvő javai „nem esnek" a 232. cikkben megengedett lefoglalás és felszámolás alá. A magyar szöveg különösen, ha a múltra vonatkozólag intézkedő 250. cikk 2. bekezdését tartjuk szem előtt és ezzel állitjuk szembe a 250. cikk 1. bekezdését, ezzel a rendelkezésével máris kifejezi azt az elvet, hogy az 1. bekezdés a jövőben foganatosítandó likvidációk ellen nyújt védelmet, amennyiben a magyar nyelv szellemének, grammatikájának megfelelően a jelen idő gyakran szolgál a jövő állapot kifejezésére is s igy a mi esetünkben ez a kifejezés „nem esnek", helyesen annyit jelent, hogy „nem fognak esni". Még jobban megerősít ebben a felfogásban a vonatkozó francia, tehát kétség esetében hitelesnek tekintendő szöveg, amely már kifejezetiten jövő időben van fogalmazva, ekként: „...ne seront pas sujets á saisie ou liquidation..." Ebből a megállapításból kiindulva, most már kétségtelennek tekinthetjük, hogy amiint a 250. cikk 2. bekezdése a múltra (a contrario 250. cikk d) pont és Függelék %. és 3. szakasz), ugy annak 1. bekezdése a jövőre nézve (a contrario 232. cikk b) és c) pont) tartalmaz a 232. cikk vonatkozó rendelke zéseivel szemben ellenkező — kivételes — rendelkezést. A 250. cikk 1. és 2. bekezdéséből folyó felszólamlások hatásköri szabályaival pedig könnyen végezhetünk, mert mindkét esetre vonatkozik annak 3. bekezdése, amely szerint: „azokat a felszólalásokat, amelyeket magyar állampolgárok a jelen cikk alapján esetleg elő fogTiak terjeszteni, a 239. cikkben emiitett vegyes döntőbiróság fogja elbírálni". A további kérdés az. hogy minő analógiák, megfontolások alapján hozható összefüggésbe a 250. cikk 3. bekezdésének világos hatásköri szabálya a 232. cikk b) és c) pontjaiból eredő igények hatásköre tekintetében fentebb megkonstruált állásponttal! A 250. cikk egyrészt jogositványokat foglal magáiban a központi hatalmak állampolgárai résziére, nevezetesen megvédi őket az átcsatoilt területeken fekvő javaik sértetlen állapotban való