Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 2. [r.]

39 fejtörés nélkül is legott megállapítható, hogy a hasonló háborús kivételes iinté^edéseiknek meghatározása bácrmennyire is keressük, nem található az emiitett cikk a)—7c) pontjaiban, irt rendelkezésekben. Amiig- az a) pont legalább is köorvonalozza a központi hatalmak által kiadott háborús kivételes intézkedések lényeges ismérveit addig- fordított relációban a hasonló természetű rendszabályok definícióját hiába keressük. Definíció tehát nincs, de ennek hiányában tmégig vannak utalások, célzások arra, hogy ilyen rendszabályoknak is kellene lenniük, ha kifejezetten felsorolva min csenek is. Alap e szerint nincs, amelyre az egyes hivatkozások történnek, de mert vannak utalások reá, el keli fogadnunk, hogy ilyen rendszabályok is elképzelhetők. A 232. cikk a), <?), f)—k) pontjai, mint amelyek végig arra az esetre von átkoznak, amidőn a központi hatalmak háborús intézkedéseiről van szó, teljesen kikapcsolandók, de elesik a b) és c) pont is, mint amelyek nem háborús, hanem a háború utáni felszámolások meghatározását adják. Marad a d) pont és a 232. és 233. cikkekhez csatolt függelék. A d) pont ugyanis oly háborús kivételes intézkedések kötelező- hatályáról tesz emlitést, amelyek a szövetséges és társult hatalmak vagy állampolgárai között egyrészről, és a volt magyar királyság állampolgárai között másrészrlől. valamint egyrészről Magyarország, másrészről a szövetséges ós társult hatalmak és azok állampolgárai között fennálló viszonyra vonatkoznak. E pontnak a szövegezése tehát azt a feltevést látszik igazolni, hogy kölcsönös háborús kivételes intézkedéseik esetéről kíván rendelkezni. Ném vonatkoztatható azonban a 233. cikk sem a szövetséges és társult hatalmak által központi hatalmak állampolgárai ellen irányuló háborús kivételes intézik édesekre, mert ugy a) mint b) pontjaiban azokról a rendszabályokról tesz emlitést, amelyek alapján a központi hatalmak az általuk lefoglalt ellenséges (szövetséges) vágyóitokkal szemben köteles eljárni. Ha viszont az említett függelék rendelkezéseit vesszük szemügyre, ugy meg kell állapitanunk, hogy az egész függeléknek mindössze első szakaszában találunk oly utalásokat, amelyek a szövetséges és társult hatalmak háborús kivételes intézkedéseit látszanak érinteni. Ugy látszik tehát, elképzelhetők oly háborús kivételes rendszabályok és felszámolások is, amelyeket a szövetséges hatalmak foganatosítottak a háború alatt a magyar javak ellen. Ami most már azokat a felszólalásokat és az ezek alapjául szolgáló hatáskört illeti, amelyeket magyar állampolgárok szándékoznának a differentiális háborús rendszabályok ellen érvénye siteni. velük — sajnos — könnyen végezhetünk. A függelék második szakaszában ugyanis kifejezetten kimondja, hogy „nincs helye sem Magyarország, sem állampolgárai •részéről, sem pedig a volt magyar királyság állampolgárai részéről vagy az ő nevükben más valaki részéről, bárhol legyen is lakóhelyük semmiféle felszólalásnak vagy keresetnek sem valamely szövetséges és társult hatalom bármely bíróságának vagy közigazgatási hatóságának nevében A^agy utasítására eljáró bármely szentély ellen olyan ténykedés vagy mulasztás miatt, amelyet a háború ideje^ alatt vagy a háború előkészitésére való tekintettel magyar állampolgárok javaira, jogaira vagy érdekeire vonatkozólag foganatosítottak vagy elkövettek." Az a preferenciái is elbánás, amely a szövetséges állampolgárokat megilleti, a 232. cikk e) pontja alapján minden a központi hatalmak részéről kiadott háborús kivételes rendszabályok esetében, átfordítva a központi hatalmak állampolgáraira semmivé válik, amennyiben ebből az okból és ezen az alapon nincs helye „auoune réo]amation"-nak s ha ily felszólalás mégis a döntőbíróság elé terjesztetnék, az kénytelen volna hatás-