Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 2. [r.]

35 minden-kire kiterjedő, sem kivételes háborús intézkedések alapján az egyetlen c) pontból folyólag kártéritési igényt nem támaszthatnak a döntőbíróságok előtt, ha az a szöveségesek régi (területén foganatositott rendszabályokból ered. Ezzel ellentétben azonban a szövetséges hatalmak állampolgárai a 232. cikk e) pontja alapján minden esetben megindíthatják a kártéritési pert a döntőbiróság előtt, amennyiben háborús kivételes rendszabályok folytán kárt szenvedtekEz a helyzet a hatáskör tekintet éhen akkor, amidőn háborús kivételes intézkedésekkel állunk eszemben, s amelyek behatóbb vizsgálata csupán abból a célból vált szükséglessé, hogy annál jobban kieimelhetők legyenek a 232. cikk b) punt jóiban foglalt rendelkezések s az ezekre vonalkázó hatásköri szabályok. Az előzőkben már részletes kifejtését adtuk annak a felfogásnak, hogy a 232. cikk b) pontjában foglalt likvidáció nem tévesztenedő össze a 232. cikk a), d), e) pontjaiban és a függelék eleső szaka szálban foglalt likvidáoióval. Ebből a megállapításból azonban az is következik, hogy mindazok a rendelkezések, amelyek a 232. cikk a), d)—k) pontjaira utalnak és ezekkel a rendelkezésekkel vannak ö s s z ?if üggésben, ugyancsak nem alkalmazhatók a 232. cikk b) pontjában foglalt háború utáni rendelkezésekre (likvidációra). Minden elemi magyarázati szabállyal ellenkeznék tehát, hogy az a) és b) pontokban foglalt anyag különböző jogi természeténél fogva az a), d). e), f), g), h), k) pontok intézkedései alkalmaztassanak egyaránt ugy az a) és b) pontra, amikor csupán az a) pont szempontjából van jelentőségük és értelmük. Mindezekben a pontokban felsorolt rendelkezések ugyanis csupán és oly háborús kivételes rendelkezéseket tartanak szem előtt, amidőn ezek egy szövetséges és társult hatalom állampolgára ellen irányainak s a 233. cikk is csupán ily érteleimben foglal magáiban rendelkezést, ellenben nem vonatkoznak az idézett pontok a 232. cikk b) pontjában foglalt nem háborús, hanem háború utáni felszámolásra. De a függelék első, második és harmadik szakasza is hasonlóképpen kizárólag háborús kivételes intézkedések felől rendelkezik éspedig ugy az anyagi jog. mint a hatáskör szempontjából. Ha tehát valamely per alapjául a 232. cikk&j pontja alapján okozott károsodás szolgál, ugy az ebben a cikkben foglalt likvidáció az előrebocsátett fejtegetések szerint háborús kivételes intézkedésnek a 232. cikk a), d), e) pontja alapján nem tekinthető, de nem fogható fel háborús kivételes intézkedésnek általában, hanem csupán a háborút követő likvidációnak és pedig olyaamak, amelyet nem valamely központi hatalomnak a tagja, hanem ellenkezőleg a szövtséges ós társult hatalmiak valamelyike valamely központi hátalom, illetőleg állaimpcdgárainak javai ellen foganatositott. Ebből következik, hogy a 232 cikknek a háborús kivételes intézkedések tekintetében tartalmazott szabályai a döntőbiróságok hatásköre szempontjából sem lelhetnek irányadók. Amennyiben az egyik oldalon el is ismerjük, hogy valamely központi halalom állampolgárai nem támaszthat nnk igényeket és nem indíthatnak kereseteket a döntőbíróságnál a 232. cikk c) pontja alapján, a függelék második szakaszának tiltó rendelkezései folytán a másik oldalon viszont nem térhetünk ki annak beismerése elől, hogy a keresetek benyújtása tekintetéiben foglalt ez a tilalom is csupán oly felszólalásokra vonatkozhatik, amelyeik háborús kivételes intézkedések alapján valamely központi hatalom állampolgára által adattak be és valamely szövetséges hatalom háborús rendszabályai eillen foglalnak tiltakozást magmkban. Hogyha egyszer a 232. cikk b) pontjában előirt felszámolásokból folyó kártéritési keresetek beadása a háborús kivételes 3*