Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 2. [r.]

36 intézkedések •számára alkotott rendelkezések alapján nem lehetséges, nevezetesen erre a célra nem vehető igénybe a 232. cikk e) pontjában szabályozott hatáskör sem, akkor a következtetéseket a másik oldalon is le kell vonni s ezek értelmében azt kell mondanánk, hogy ugyanezekből az -okóikból nem terjeszthető ki a keresetindítás tilalma sem oly iikvidációkra. amelyek a 232. cikk b) pontja alapján foganatosíttattak, (hanem ez a tilalom kizárólag oly keresetekre állhat fenn, amelyek háborús kivételes intézkedéseken alapulnak. Ami egyik viszonylatban (a 232. e) cikk alapján a hatáskör restrikciója) helyes, kell hegy a másik oldalon fa 232. cikk d), e) pontjában foglalt tilalom restrikciója) is alkalmaKtassék, mert mind a két esetben hasonló előfeltételek forognak fenn és mind a két eset azonos szempontokat ural. Ily körülmények között, minthogy a hatáskör céljaira megfelelő érvek a 232. cikkből nem menthetők, az a feladat áll elő, hogy a 232. cikk b) pontja alapján történt likvidációk, kisajátitások esetében a Bsz. egyéb rendelkezéseiben kell alapokat keresnünk. Bármennyire is kutatunk a Bsz. rendelkezéseiben ily alap után, csak arra a meggyőződésre jutunk, hogy a 232. cikk b) pontjából folyó kártérítési igények hatásköre céljából egyedül a 241). cikk rendelkeézsei látszanak értékesithetőknek. Ennek kimutatási céljából a 240. cikk rendelkezéseit tüzetes vizsgálat és magyarázat alá kell vonni. E cikknek teljes szövege a következő: „Ha valamely illetékes bíróság a III., IV.. V. vagy VII. cimek alá tartozó kérdésben az emiitett cimek rendelkezéseinek meg nem felelő ítéletet hozott, vagy fog hozni, annak a félnek, aki ennek folytán kárt szenvedett, jóvátételre van igénye, amelyet a Vegyes Döntőbíróság állapit meg. Valamely szövetséges és társult hatalom állampolgárának kérelmére a fentemiitett jóvátételt a Vegyes Döntőbíróság a lehetiőséglbez képest akként nyújthatja, hegy a feleket a volt magyar királyság bíróságának Ítéletét megelőző állapotba helyezi vissza." Már e cikk első olvasása után is rögtön szembesizökik, hogy a 240. cikk egész általánosságban kimondja a Döntőbíróságok hutáskörét a Békeszerződés X. részének III., IV., V. és VII. címei alá eső minden ügyre. Ebben a vonatkozásban tehát teljesen egyremegy, hegy a megtérni adott rendszabály háborús kivételes intézkedésnek avagy pedig a 232. cikk b) pontján alapuló likvidációnak minősül-e. amennyiben mindkét rendszabályt egyaránt a IV. cim. szabályozza. A 240. cikknek ezek a kitételei „meg nem felelő itéleletet hozott vagy fog hozni" utalást foglalnak magukban arra, hogy háborús kivételes rendszabályok esetében a vonatkozó ítélet már a Békeszerződés életbelépését megelőző időben hozathatott, viszont a 232. cikk b) pontján alapuló likvidáeió esetében a vonatkozó ítélet csupán a Békeszerződés hatálybalépését követő időben fog hozatni. Altalánosságiban tehát megállapitható, hogy a mi esetünkben a Döntőbíróság igénybevételié és annak hatásköre adottnak tekintendő. A 240. cikk szerint továbbá a hozott ítélet valamely illetékebíróság által kell, hogy hozatott légyen vagy pedig illetékes bíróság által fog hozatni. Abból a célból tehát, hogy a 232. cikk b) pontja alapján benyújtott keresetek hatásköre megállapítható legyen, szükséges, 'hogy a bíróság és pedig illetékes bíróság határozatot hozott és ezzel a natározattal a felszólaló fél kárt szenvedett légyen, vagyis a vonatkozó kárigények ebből a sérelmes ítéletiből eredjenek. A 240. cikk alkalmazhatóságának tebát egyik integráns feltétele a bírói ítélet meghozatala, mert hiszen a Döntő-