Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - A békeszerződésben foglalt likvidációk hatásköri jogszabályai. 2. [r.]

34 egyébb tör vény helyekre való utalásokból a b) és c) pontra vonatkozó hatásköri szabályokat lehozni. r A 232. cikk érteimében a szövetséges állani és állampolgárai részére kétrendbeli jogosítvány biztosíttatott az ellenséges javak tekintetében: a b) és c) pont alapján a felszámolás joga a Bsz. életbelépésének időpontját követő időben, az e) pont alapján pedig kártérítési igény azoknál a háborús kivételes initézikedéseünél fogva, amelyek a szövetségesi és társult hatalmak állampolgárainak javait a magyar királyság területen fekvő javak tekintetében érték. Azok az, igények, amelyek a szövetséges állampolgárok részére a nem kivételes rendszabályok, vagyis az általános, normális rendszabályok alapján ellképzeihetők volnának, kiesnek és ehhez képesít a döntőbíróságok judikaturájában gazdag anyagot találunk, amely annak vizsgálásával foglalkozik, hogy az adott esetben fennforognak-e kivételes háborús intézkedések illetőleg nem. Ebben a részében az esetek tényleg összhangzásban vannak a Esz. rendelkezéseivel, amelyek csupán háborús kivételes rendszabályok esetében biztosítanak jogokat, a szövetséges állampolgárok részére. Másik vonatkozásban azonban, nevezetesen valamely központi hatalom állampolgárának a szövetséges és társult hatalmak által foganatosított rendes vagy rendkívüli háborús intézkedései alapján netán származó károsodásaiból azonban semmiféle jog, sem az integirum restituitio, sem a kártérítés joga nem biztosíttatott. Kifejezetten kitűnik ez a helyzeit, ha a 232. és 233. cikkhez csatolt függelék második szakaszából, amely szerint: „aucune réclamation ni action de TAutriche ou de^ ses ressortissaints... n'est recevable quelconq.ue... relativement á tout aote ou toute omission conoernant les biens, droits ou intéréts des ressortissants hongrois et effectués pendant la guerre ou en vue de la préparation de la guerre." Nem lehet tehát kétséges, hogy a szövetséges és társult hatalmaknak régi területein fekvő ellenséges javak tekintetében foganatosított háborús kivételes rendelkezései alapján szenvedett károkból igények a központi hatalmak állampolgárai által nem támaszthatók és azok elbírálása a vegyes döntőbíróságok hatáskörébe nem tartozik. Szembet tinő azonban, hogy noha a Magyarország által kiadott háborús kivételes intézkedések lényege a 232. cikk a) pontjában, ha nem is a megkívántató pontossággal, de mégis annyira amennyire definiáltainak azok. amennyiben a szövetséges hatalom által a központi hatalom állampolgára ellen irányulnak, ennek a cikknek pontjaiban egyáltalán nincsenek körvonalazva, még kevésbbé meghatározva, hanem mindössze a d) pontban találunk némi utalást a kölcsönös háborús kivételes rendelkezésekre. Maga a 233. cikk is kizárólag azzal az esettel foglalkozik, amidőn Magyarország foganatosított hasonló rendszabályokat. Az ezekhez a cikkekhez csatolt függelék pedig, amely nem egyéb, mint azok magyarázata és végrehajtása, mint a 232. cikk egyes eseteinek részletezése foglal ugyan magában rendelkezést és pedig mindkét viszonylatban a háborús kivételes intézkedésekről, anélkül azonban, hogy a függelékben bárhol is nyomára tudnánk jutni oly természetű meghatározásnak, amely azt az esetet tartja szem előtt, amidőn a hasonló rendszabályok valamely szövetséges és társult hatalomtól erednek. Szinte hajlandók volnánk arra a véleményre jntni, hogy a háborús kivételes rendszabályoknak csupán abban az esetben van jelentőségük, amennyiben azok valamely központi hatalom által bocsáttattak ki, mert a 232. cikknek egész komplexuma csupán ezekre az esetekre vonatkozik s annak e) pontja, különösen a kártérítés tekintetében, kizárólag ebből a szempontból bir értelemmel. Akárhogy áll is azonban, egy kétségtelen: a központi hatalmak állampolgárai sem általános,