Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Az államfő felmentésadási jogköre

27 Ami már most a vitás kérdések gyakorlati megoldását illeti, ugy arra más mód nem kínálkozik, mint a 94. sz. döntvény hatályon kívül helyezése es az előbbi állapot helyreállítása. Egyben pedig az esetleg később fölmerülő ujabb jogviták elkerülése végett kívánatos volna, ha akár a mo^l tárgyalás alatt levő büntető novellában, akar egy külön noveiláris törvényben Bn. 18. ^-ának analógiájára kimondaná a törvény hozás, hogy „a törvény szerint akár kifejezetten, akár pedig a kijelölt büntetési telel óllal bűntettnek nyilvánított cselekmény a bíróság által a Btk. 6(>., 72., vagy 1)2. §-ának alkalmazása mellett a kiszabott vétségi büntetéssel vétséggé minősül, azonban a cselekménynek hivatalból vagy magáninditványra való üldözése, valamint a kísérlet büntethetősége éí, a niellé-kbonlétések alkalmazása tekintetében a cselekménynek a törvényben megállapított minősítése irányadó." Ezzel azután a korrekcionalizáció és a. vele kapcsolatos vitás kérdések közmegnyugvásra végleges megoldást nyernének, ami a jogbiztonság és jogfejlődés szempontjából rendkívül üdvös és valóban jelentós eredmény volna. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Az államfő felmentésadási jogköre. Az államfő felmentés adási jogkörének kérdését tárgyalta vitéz dr. Diószeghy István a Magyar Jogi Szemle 1927 szeptemberi számában a 289—309. lapokon. A nagy gyakorlati jelentőségű kérdéssel közjogi irodalmunk eddig alig foglalkozott és igy igen hálásak lehetünk Diószeghynek, hogy e kérdést történeti adatokkal bőven felszerelt, értékes tanulmányában a magyar jogi közvélemény elé tárta. A kérdés nagy gyakorlati fontosságára tekintettel azonban kötelességnek érzem, hogy a Diószeghy álláspontja ellen szóló érveket is megcinlitsein. Diószeghy szerint az államfő felmentésadási (diszpenzácionális) jogköre a közjogi (közigazgatási) jogterületen és igy a közhivatali jog körében is általános szabály és igy e jogkört az államfő különleges törvényes felhatalmazás nélkül is igénybe veheti. A törvényes követelmények alól való felmentésadás azonban lényegileg a törvény alkalmazásának az illető esetben való mellőzését jelenti; ha tehát a felmentésadási jogkör a közigazgatási jogterületen általános, ez azt jelenti, hogy az államfő, illetőleg legfelsőbb jóváhagyással a kormány magát a törvényes korlátok alól a közigazgatási jogterületen bármikor és minden irányban felszabadithatja. Labandnál olvassuk, hogy a birodalmi törvényeket a német császár rendeletileg nem helyezheti hatályon kiviil, még pedig egyes esetben sem; „tehát a császárnak nincs meg az u. n. diszpenzáeiós joga, minthogy a diszpenzáció valamely törvényes előírás alól nem egyéb, mint a törvényes előírásnak egyes esetben hatályon kivül helyezése" (Staatsrecht des Deutschen Eeiches, 2. Aufl. II. Bánd, 1031. Seite, 1890). Vájjon az alkotmányosságáról hires magyar államban az államfő jogköre terjedelmesebb lett volna, mint a német császáré volt? Én azt hiszem, aligha. A király nálunk a végrehajtó hatalmat mindig csak a törvények értelmében és szellemében gyakorolhatta (1790 : XII. t.-c), tehát neki csak olyan jogai lehetnek, amelyeket a törvény biztosit; külön törvényes felhatalmazás nélkül az államfő semmiféle jogot nem gyakorolhat, rezervált felségjogai nincsenek. Általános felmentésadási jogkört azonban törvényeink a királynak az ősi privilegiális jogkör helyébe sehol sem biztosítanak. Általános felmentési jogkört alkotmányunk szelleme is kizárni látszik; ha ugyanis az államfő az alkotmány értelmében külön felhatalmazás nélkül minden törvényes akadályt elháríthatna, akkor a törvények betartására vonatkozó igéret és kötelezettség gyakorlatilag bizonyos irány-